A tánc világnapja alkalmából különböző programok váltják egymást minden évben, idén is volt ovis-flashmobtól szakmai díjkiosztó gáláig szinte minden. Egy olyan különleges programra is rábukkanhatott, aki időben keresgélt, mint a Magyar Nemzeti Balett nyílt napja az Operaházban.
Az idei évben ez utóbbi programot választottuk. Szép György balettmester vezetésével olyan szegleteibe is beleshettünk az Operaháznak, ahova nézőként – akár opera-, akár balettelőadásra váltottunk jegyet – sose jutnánk el. Mindehhez betekintést kaptunk idegenvezetőnk történeteiből az épület történetébe is, egész a kezdetektől indulva, amely szerint az épület egészének magyarnak kellett lennie és nem lehetett nagyobb a bécsinél – ami megvalósult, arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy ha nagyobb nem is lett, de szebb…?
Pesti, sőt hatodik kerületi lakosként, aki gyakran elsétál az Operaház előtt, meglepetten hallgattam, hogy az épület két sarkán lévő két szfinx nem egyforma. Mindeddig – szégyellem – eszembe sem jutott tüzetesen megvizsgálni, hogy mit is tartanak a mancsukban, mentségemre szóljon, hogy a köztünk lévő magasság-különbség okán nem is látok rá kényelmesen.
Sétánk első állomása a nézőtér volt, majd a színpad. Különleges érzés egy ekkora nézőtér üres székeit látni, akár a bejárat, akár a színpad felől tekintünk végig rajtuk.
A színpad mögé érve a technika rövid bemutatása közben egy gyönyörű horizont-hátteret pillantottunk meg, melyről kiderült, hogy a cseppet sem aktuális, tehát valószínűleg egy gálához előkészített háttér a Diótörő egyik díszlet-eleme. Vezetőnk közben rámutatott a színpad alatt tárolt, feltűnést nem keltő szögletes lapokra, amik elsőre leginkább deszkakötegnek tűntek. Kiderült, hogy ez a balettpadló, mely egy balettszőnyeggel leterítve teszi lehetővé, hogy balettozni lehessen az erre önmagában alkalmatlan színpad-deszkákon. (Megjegyzendő, hogy ha egy színházi gála műsorán szerepel egy-egy balett-szám, melyek előadói kissé bizonytalannak tűnnek, az nem okvetlenül a tehetség vagy az elegendő gyakorlás hiányát mutatja, lehetséges, hogy csupán a nem megfelelő borítás, a színpad deszkáinak rései és egyenetlenségei okozzák a nehézséget.)
Továbbhaladva az épületen belül, belestünk a nők balettgyakorlatára. A látványosan könnyed és kecses mozdulatok hitetlenkedő bámulása közben megtudtuk, hogy a nők és férfiak gyakorlata nem egy idejétmúlt dogma okán nem koedukáltak, hanem mert a speciálisan női vagy férfi elemek gyakorlásával így nem tartják fel egymást a nemek képviselői. A gyakorlat minden táncos számára kötelező és mindennapos „programpontja” az életüknek.
Túránk egyik leglátványosabb pontja a jelmez-kiállítás volt, ahol több különböző tütü, balett- és spicc-cipő mellett néhány darab főszereplőinek jelmezeit is megcsodálhattuk. A Diótörő Rózsakeringőjének tündér-világot idéző kosztümje mellett nem lehetett nem megállni és elmerengeni gyermekkorunk tündérmeséin, egy diadém pedig egyenesen új gazdára talált egy egészen ifjú balerina fején – akinek édesanyja engedélyt adott, hogy a pici lány fotóját megoszthassuk.
A program végén az épületből kijőve többen is kényszert éreztünk, hogy megbizonyosodjunk a szfinxekről kapott információ valóságosságáról – bár idegenvezetőnk szavahihetőségét illetően semmilyen szinten nem merült fel kétség – meglepve tapasztaltuk, hogy a két szobor valóban nem egyforma.
Április 29. egy másik rangos esemény napja is: a Magyar Táncművészek Szövetsége ezen a napon adja át a táncművészeti szakmai díjakat. Idén sem történt ez másképp, a Nemzeti Táncszínház nagyszabású gálájának első részében a díjkiosztót, a másodikban a 2024. legjobb alkotója díját elnyert Vincze Balázs táncművész, koreográfus, rendező Faust, az elkárhozott című koreográfiáját láthattuk a Pécsi Balett előadásában.
(A díjazottak listája a cikk végén.)
A nemrég megjelent, Mi Férfiak című magazinunkban Sík Milán balettművész, aki 2018. után idén másodszor is elnyerte a színházi táncos kategóriában az év legjobb férfitáncosa címet, részletesen mesél a tánchoz fűződő érzéseiről, az ő egyik gondolatát idézzük összegzésképp: „Mindig egy más karaktert alakítasz, lehetsz szomorú, vidám, eltáncolhatsz boldogságot vagy fájdalmat – akkor is tudsz örömet találni benne és kiszakadsz a hétköznapi világból, ez a legfontosabb szerintem.”
ROBOZ ÁGNES-DÍJ – 2024 LEGJOBB VÉGZŐS NÖVENDÉKE
Klasszikus balett kategória::
Dobra Janka – egyetemi hallgató, táncművész szak, klasszikus balett szakirány BA, Magyar Táncművészeti Egyetem
Modern-kortárstánc kategória:
Cseri Jázmin Ildikó – végzős táncművész, moderntánc szakirány, Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola
Néptánc kategória:
Perduk Zsófia – végzős táncművész, Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium, a Duna Művészegyüttes tánckari tagja
Színházi táncos kategória:
Puczkó-Smith Levente – egyetemi hallgató, táncművész szak, színházi tánc szakirány BA, Magyar Táncművészeti Egyetem
2024 LEGJOBB PÁLYAKEZDŐ TÁNCMŰVÉSZE
Klasszikus balett kategória:
Nagy Gvendolin – balettművész, kartáncos szólista kötelezettségekkel, National Moravian-Silezian Theatre – Csehország, Roboz Ágnes-díjas
Modern-kortárstánc kategória:
Vati Luca – szabadúszó táncművész Néptánc kategória:
Ertl Balázs – táncművész, tánckari tag, Magyar Nemzeti Táncegyüttes
Színházi táncos kategória:
Varga Dániel – táncművész, GG Tánc Eger
2024 LEGJOBB FÉRFI TÁNCMŰVÉSZE
Klasszikus balett kategória::
Rónai András – balettművész, első magántáncos, Magyar Nemzeti Balett, Vadady Ágnes- és Gundel művészeti díjas
Modern-kortárstánc kategória:
Koncz Péter – táncművész, magántáncos, Pécsi Balett
Varga Donát – táncművész, Budapest Táncszínház
Néptánc kategória:
Husvét Dániel – táncművész, szólista, Magyar Állami Népi Együttes kétszeres Aranysarkantyús, Junior Príma díjas,
Színházi táncos kategória:
Sík Milán – táncművész, címzetes magántáncos, Budapesti Operettszínház
2024 LEGJOBB NŐI TÁNCMŰVÉSZE
Klasszikus balett kategória:
Tetiana Baranovska – balettművész, magántáncos, Győri Balett,
Kardirex és Audi Minőségi Táncművészetért díjas
Modern-kortárstánc kategória::
Bocsi Petra – táncművész, Szegedi Kortárs Balett
Néptánc kategória:
Kovács Anita – táncművész, szólista, Duna Művészegyüttes
Színházi táncos kategória::
Harangozó Lili – táncművész, Miskolci Balett
A TÁNCMŰVÉSZETÉRT DÍJ
Földi Béla – táncművész, táncpedagógus, koreográfus, a Budapest Táncszínház művészeti vezetője, Harangozó Gyula-, Jeszenszky Endre-, Bonis Bona- és Táncoktatásért-díjas
A TÁNCOKTATÁSÉRT DÍJ
Ócsag Anna – balettművész, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola balettmestere,
a Győri Balett alapító Örökös Tagja
A TÁNCTUDOMÁNYÉRT DÍJ
Halász Tamás – muzeológus, az OSZMI Táncarchívum vezetője
2024 LEGJOBB ALKOTÓJA
Vincze Balázs – táncművész, koreográfus, rendező, a Pécsi Balett művészeti vezetője,
Harangozó Gyula-, Imre Zoltán- és Seregi László-díjas, érdemes művész
ÉLETMŰDÍJ
Kovács Zsuzsanna – balettművész, a Pécsi Balett próbavezető balettmestere,
a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium balettmestere,
Arany Katedra-, Merényi Zsuzsa- és Táncoktatásért díjas
AZ IMRE ZOLTÁN ALAPÍTVÁNY DÍJA
IMRE ZOLTÁN-DÍJ
Velekei László– táncművész, koreográfus, a Győri Balett igazgatója, Harangozó Gyula- és Seregi László-díjas, érdemes művész
AZ IFJ. NAGY ZOLTÁN ALAPÍTVÁNY A TÁNCMŰVÉSZETÉRT DÍJAI
A NAGY ALAKÍTÁSÉRT DÍJ:
Földi Lea – balettművész, címzetes magántáncosnő, Magyar Nemzeti Balett, Gundel művészeti díjas, a Magyar Nemzeti Balett Kamaraművésze
A NAGY ALAKÍTÁSÉRT HALLGATÓ DÍJ:
Gribovszki Sámuel – egyetemi hallgató, táncművész szak, klasszikus balett szakirány BA, Magyar Táncművészeti Egyetem
