A tizenötödik. Új magyar musical, a III. Madách Musical Pályázat győztes műve, amely 52 pályamű közül nyerte el az első díjat. Téma a magyar történelem, a zenei világ formabontó. Nagyjából ennyit lehetett tudni Derzsi György és Meskó Zsolt új darabjáról.
A találgatások, konkrét ismeretek nélküli hasonlítgatások elkezdődtek, mindenki tudni vélte, hogy milyen lesz/mire fog hasonlítani ez az előadás. Kérdések, fanyalgások, ötletelések folytak a leendő nézők között.
Valószínűleg többeket meglepett, amikor A tizenötödik “felrobbantotta” a Madách Színház színpadát. Kazinczy Lajos szerepében én Borbély Richárdot láttam, akinek tehetsége eddig sem volt kérdéses a számomra, de amit azon az estén énekelt, az nemigen felejthető. A dalok többsége valóban formabontó, a nagyívű dallamokat egyfajta zenére elmondott, monológ-jellegű verses prózával szakítja meg a szerző, ami miatt az énekeseknek jóval nehezebb dolguk van, hiszen ilyesmit valószínűleg eddig még nem csináltak. Néhányan megpróbáltak párhuzamot keresni egy pár éve a Broadway-n és a West Enden bemutatott, kifejezetten mai, modern zenei stílusú előadással, de A tizenötödik zenéje valami egészen más, a rap, hip-hop és egyéb, ma divatos stílusoknál sokkal kellemesebb, populárisabb és az egész valahogy szebb – bár azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy ez egyéni ízlés kérdése.
A hangzás, a látvány (Vízváradi András), a jelmezek (Rományi Nóra) – a darab egész kiállítása egyaránt szép, a szerepek komoly énekesi és színészi megmutatkozást tesznek lehetővé. A tánckar munkáját is ki kell emelni, hiszen sok jelenet érdektelenné vagy akár értéktelenné is válna a táncosok nélkül. Az előadás nincs “túltáncolva”, nem jön be minden szóló dal mellé a teljes tánckar, azonban ahol kell, ott ott vannak és ragyogóan közvetítik Tihanyi Ákos koreográfiáját.
A tizenötödik című előadás Szirtes Tamás rendezésében május közepéig látható a Madách Színházban. A szereposztás és további információ a Színház honlapján található.
Képek az előadásból:
