A Budapesti Operettszínház idei musical-bemutatója, a Carmen mindhárom szereposztásban hatalmas sikert aratott a hétvégén. Frank Wildhorn, Jack Murphy és Norman Allen művét Orbán János Dénes magyar szövegével Homonnay Zsolt rendezésében állította színpadra a teátrum, a nagyzenekari átírás Tassonyi Zsolt, a díszletek Túri Erzsébet, a jelmezek Füzér Anni kezeinek munkái. A koreográfiát Krizsán Dániel készítette, a flamenco táncokat Pirók Zsófia tanította be, a cirkuszi jelenetek megvalósulását Csicsely Zoltán cirkuszművészeti konzultáns segítette.
A történet… valószínűleg mindenki ismeri Carmen szép, megható és időtállóan provokatív történetét, melynek alapjai ennek a darabnak is a gerincét képezik. Az eljegyzését ünneplő rendőr és a szabad, megalkuvásra képtelen cigánylány véletlenül találkoznak, a fiú egyesével mindent feláldoz érte a karrierjétől az addigi szerelméig, majd… (Jegyek vásárolhatók a Budapesti Operettszínház honlapján.)
A színpadkép ezúttal jóval többet jelent, mint a díszlet és a világítás együttese. Egy hatalmas, íves ledfal egészíti ki, illetőleg sok esetben teremti meg a helyszín illúzióját, legyen az egy templombelső, egy tengerparti fürdőhely, vagy akár a levegő, melyben helikopter köröz, szökevényt keresve. A „látványos” jelző le sem fedi teljesen, különleges élmény ezeknek a jeleneteknek a nézőjeként belekerülni a történetbe.
„Kiegészítő”, ám cseppet sem mellékes a cirkuszban zajló jelenetben az artisták megjelenése. Teljesen hozzá nem értőként őszinte csodálattal néztem, hisz ügyességük és precizitásuk van, hogy a szemfényvesztés határát súrolja, az emberben kétely ébred, hogy valóban láthatta-e azt, amit látott.
A látvány csak az egyik szegmens, nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett sem. A csodálatos dallamok, a hol magával ragadó lendületű, hol szívet facsaró dalok egyfajta ismeretlen ismerősként hatnak a zenés színházba járó nézőre, többségük azonnal a fülben marad és dúdolható, köszönhetően Frank Wildhorn jellegzetes, felismerhető stílusának és dallamvezetésének. Persze azt is tényként lehet leszögezni, hogy a dalok nem érnék el a hatást, ha nem lennének azok a művészek, akik tolmácsolni is tudják őket. Ahogy a sajtótájékoztatón maga a szerző is elmondta, a Budapesti Operettszínház előadói olyan színvonalat képviselnek, hogy bárhol a világban megállnák a helyüket, s ezt ezúttal is bebizonyították.
(A szereplők felsorolása még egy szereposztás esetén is túllépné a hely adta lehetőségeket, a hármas szereposztás felsorolása sajnos lehetetlen, de megtalálhatóak az Operettszínház honlapján.)
Az előadás bővelkedik a lélekérintő jelenetekben, a színészek közül sokan olyan légkört képesek teremteni egy-egy pillantással, gesztussal, amit sokan sok oldalnyi szöveggel sem tudnának elérni. Carmen és Katarina templomi jelenete közben többször is mintha megállna az idő, megtippelhetetlen, hogy a két nő egymásnak esik-e, vagy összefognak végül – drámai, katartikus pillanatokat okozva tartják fogva a figyelmet. De éppilyen tökéletességgel ragyog a kevés könnyed hangvételű jelenet egyikében – és itt most engedtessék meg a nevesítést – Szulák Andrea, akinek a hangja, a mosolya, az egész lénye árasztja a pikáns (de sohasem közönséges) nőiességet, s ezt a rendezés tökéletes érzékkel ki is használja, fergeteges és humoros jelenettel feloldva az alakuló drámát. A jelenet természetesen mindhárom szereposztásban, Aux Éva és Peller Anna megformálásában is humoros és élvezetes, de talán kimondható, hogy a nagynéni karaktere Szulák Andreára van megírva.
Akiket még mindenképpen meg kell említeni: a táncosok, akiknek látszólag nem számít, milyen bizarr, esetenként bizonyára kényelmetlen jelmezben is vannak – legyen szó akár egy létezhetetlenül pink öltönyről, egy bikini-magassarkú összeállításról vagy egy tollas vállú bikajelmezről – mindig a maximumot nyújtják és még a sokadik, egyhuzamban lejátszott előadáson is azt az illúziót keltik, hogy sehol semmilyen tevékenységet nem élveznének annyira, mint ezt az előadást. Megfogalmazhatatlanul sokat tesznek hozzá a hangulathoz és látványhoz.
Az április 19-i bemutatót követően a hónap végéig még látható az előadás, majd június végén tér vissza újra a színpadra Carmen és José története.
További képek az előadásból ezen a linken láthatóak.
