Nem titkoltan hagyományteremtő szándékú a kezdeményezés, mellyel a Budapesti Operettszínház rukkolt elő a “Vidd magaddal a kutyádat a munkahelyedre” – napon. (Ez a nap 1998-ban az Amerikai Egyesült Államokból indult útjára, majd Európát is meghódítva mára Magyarországon is népszerűvé vált.) A különleges előadásra a nézők ingyen jöhettek el, cserébe adományozásra kértek mindenkit: a kihelyezett gyűjtődobozokba bedobott összegekkel a Lelenc Kutyamentő Egyesületet támogathatták. A délután folyamán közel egymillió forint gyűlt össze.
Miről is szólt tulajdonképpen az Ebugatta!-show? Június 26-án délután a színház művészei nem egyedül, hanem a kutyáikkal léptek a színpadra és mutatták be egymást humorral és érzelmekkel teli “műsorszámaikban”. Természetesen nem csak a színház sztárjai léptek fel ezen a napon – a zenészek, az irodai és műszaki dolgozók, mindenki, akinek a színház a munkahelye, bevihette és bemutathatta kedvencét.
„A Budapesti Operettszínház számos művésze és dolgozója tart felelősen kutyát. Szemet-lelket gyönyörködtető, amikor kollégáimat kedvencük társaságában látom. Megcsodálva ezeket az oda-vissza jó kapcsolatokat, arra gondoltam, hogy jó lenne megmutatni nem csupán egymásnak, de a kedves nézőknek is ezt a szimbiózist, amelyben művészeink, munkatársaink és házi kedvenceik egymáshoz kötődnek” – mondta köszöntőjében Kiss-B. Atilla főigazgató. Felhívta a figyelmet, hogy a rendezvény segítséget is jelent a Lelenc Kutyamentő Egyesületnek, amely azon munkálkodik, hogy az egyedül maradt kutyusok felelős gazdira leljenek.
Az előadáson népszerű dalok csendültek fel egyebek között a Csárdáskirálynőből, a Jekyll és Hyde, a La Mancha lovagja és a Hair című musicalekből, ezek azonban egy kicsit másképp, a kutyák szemszögéből átfogalmazva szólaltak meg a színház művészeinek előadásában. Fischl Mónika, György-Rózsa Sándor, Kalocsai Zsuzsa, Kardffy Aisha, Keresztes Ildikó, Kerényi Miklós Máté, Sándor Péter, Széles Flóra, Szolnoki Tibor és Zsadon Andrea játékos formában mutatták be kedvencük ügyességét, tudását – miközben a kutyusok a Színművészeti Egyetem hallgatóinak hangján megszólalva megosztották gazdáikról és a világról kialakult véleményüket.
A produkció házigazdája Homonnay Zsolt volt, aki maga is elhozta két kutyáját, Sábát és Fülöpöt, majd egy elgondolkodtató beszélgetéshez egy látássérült fiatalembert és őt kutyáját is a színpadra kísérte, bemutatva, hogy a kutya nem csak az ember szabadidejét teheti tartalmasabbá, hanem magához az élethez is komoly segítséget tud nyújtani.
Többekben felmerült a kérdés, hogy mégis, hogyan kerülnek “két előadás között” kutyák a színpadra és vajon ez közegészségügyi szempontból nem aggályos-e valamelyest, de ennek eldöntése talán nem a néző feladata. Megfontolásra érdemes lehet ugyanakkor az a nézet, mely szerint egy ilyen műsor nem jelent-e kellemesebb élményt mindenki számára, ha a zárt színpad helyett mondjuk a Városligetben vagy a Margitszigeten kerül bemutatásra – ugyanígy a Budapesti Operettszínház égisze alatt.
Lehetséges, hogy tényleg adhat az élményhez a szabad tér, azonban ahogy a hol kissé elfogódott, hol az érzelmektől meghatott, hol vidám és humoros gazdi-kutya párosok műsora után a nézők kiléptek a színház épületéből, csak mosolygós arcokat lehetett látni. Az már csak hab volt a tortán, hogy ha az ember jó irányba haladt, találkozhatott a nemrég a színpadon megcsodált újfundlandi kutyusokkal, akik még a simogatástól sem vonakodtak. Ahogy a többi, éppen távozó kisebb-nagyobb kutyus sem. Így aztán fülig borítva kutyaszőrrel/nyállal, de egy feledhetetlen emlékkel indulhattunk haza a Budapesti Operettszínház első kutyashow-járól.
További kutya-gazdi képek az előadásból:
