A 2022/23-as évadban egy különleges ötlet megvalósításaként végigkísérjük az évadát három színművésznek. Herczegh Péter a Nemzeti Színház tagja, kimondottan prózai szerepeket alakít. Homonnay Zsolt egy már a nevében is zenés, a Budapesti Operettszínház bonvivánja, neve musical- és operett-szerepeiről ismert leginkább. Kováts Krisztával, a talán legkevésbé behatárolható, „szabadúszó” státuszban lévő művésznővel válik teljessé a kör.
Hármójuk beszámolóiból az évad végére remélhetőleg kiderül mindenki számára, hogy mennyi munka, mennyi tanulás, gyakorlás, mennyi szervezés és adott esetben rohanás, míg az a hétköznapi gondokkal is küzdő ember, aki elindul otthonról az a csillogó sztár lesz, akit a közönség este héttől-tízig a színpadon lát. És reményeink szerint az is kirajzolódik majd, milyen más az élete a három különböző világban élő művésznek, akiket ugyanúgy hívunk: „színész”.
Herczegh Péter, a Nemzeti Színház fiatal művésze a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán diplomázott, színházi gyakorlatát a Nemzeti Színházban, illetve a Veszprémi Petőfi Színházban töltötte. Filmes rendezőasszisztensnek tanult és trombitán játszik. Zenekara, a Dante egyre nagyobb ismertségre tesz szert. Tizennégy olyan előadás fut az idei évadban, amiben szerepel, többek között ő Rómeó – és szeptember 2-án került bemutatásra a Gyulai Várszínházban már nagy sikert aratott Tündöklő Jeromos, Tamási Áron műve.
Mennyire áll hozzád közel Tamási Áron világa? Nehéz volt belehelyezkedni?
Érdekes kérdés. Nem mondanám, hogy távol áll tőlem a világa. Az Ábel a rengetegbent még gimnazista koromban olvastam, meghatározó olvasmányom volt. Nagyon szerethető világa van, a nehézség, vagy érdekesség inkább a szerep volt, amit játszom. Gábor a falunak egy megkérdőjelezhetetlen erkölcsű lakója, ami ugye nagyon nehezen megfogható, nem sok támpont létezik a karakter megformálásához. Első olvasásra azt hinné az ember, hogy egy idősebb valaki, hiszen úgy beszél mindenkivel, hogy „Nem úgy oktattalak titeket.” és hasonlók. Először nem is értettem, hogy miért rám osztották ezt a szerepet, mert harminc éves vagyok, egy csomó ötvenes kollégámhoz kellene úgy beszélnem, hogy „én oktattalak titeket” – ami lehetetlennek, de legalábbis furcsának tűnt. Ugyanakkor benne van a darabban, az elején le van írva, hogy ez egy értelmiségi fiatalember, a városból jött, itt gazdálkodik, akinek ez a saját döntése, hogy falun akar élni, ott folytatni az útját. Szóval az első benyomásom az volt, hogy nem biztos, hogy ez nekem való. Ezen kellett átrágnom magamat, hogy de, ez mégis én vagyok, előkeresni magamból azt, amitől hiteles tudok lenni ebben a szerepben.
Nehéz volt megtalálni magadat a szerepben?
Nem, inkább az volt a nehéz kérdés, hogy én tudok-e bárkinek az erkölcsi támasza lenni. De azt hiszem, hogy a végén ezt a stresszt el tudtam engedni. Persze nem tudom, hogy kívülről milyen volt, de belülről helyreraktam. (nevet)
Kívülről nézve abszolút a helyén volt mindenki, te is, természetesen. El kell mondjam, hogy amikor elolvastam magát az írott művet, én meglepően untam és csak abban bíztam, hogy nem lesz hosszú az előadás. A színpadon viszont a gesztusokkal, hangsúlyokkal, játékkal olyan humort és mélységet csempésztetek bele, hogy kifejezetten élveztem.
Igen, Eszter (Márkó Eszter, rendező) ezt nagyon tudja. Nagyon jó volt vele dolgozni. Bíztató volt, támogató végig. És ne felejtsük el, hogy ő erdélyi, tehát érzi is a karaktereket.
Elég nehéz a legtöbb szereplő dolga, mert nincsenek hosszú jelenetek, nehéz kibontani, megmutatni egy karaktert, mert alig van rá lehetőség, mindenkinek csak pár mondata van. De azt gondolom, hogy mindenkinek jut egy-egy „morzsa”, amitől emlékezetes a jelenete.
Mennyiben más a Gyulai Várszínházban játszani, mint a Nemzeti Színház színpadán?
Nagyon, Gyula mindig egy kicsit összekapcsolódik a nyaralással, kicsit az is, sokkal lazább, vidámabb, nyáriasabb… A nyári előadások mindig kicsit különlegesebbek, mint ami év közben készül a színházban. Talán felszabadultabb előadások. De azt el kell mondanom, hogy én talán öt előadásban voltam benne, ami nyáron készült, szóval ez nem egy nagy távlat.
A próbák itt folynak a Nemzetiben és akkor mentek az adott helyszínre, mikor már kész, vagy eleve a helyszínen kezditek a színpadi próbákat?
Amit a színházzal készítünk, azt itt szinte készre próbáljuk és ott csak alakítjuk az ottani viszonyokhoz. Nagyjából egy hét szokott lenni Gyulán, a főpróbahét van már ott, már csak a finomhangolások történnek.
Eddig mindig Gyulán volt nyári előadásod, vagy több helyen is?
Vannak turnéztatott előadások, amiket máshol is játszunk, de nyári előadást, ami ténylegesen kültérre készült, én eddig csak Gyulán játszottam.
A mosolyodból azt feltételezem, hogy szereted azt a várost.
Nagyon! Jó érzés ott lenni és én szerettem ezekben az előadásokban benne lenni.
A próbafolyamat előtt-után volt időd nyaralni, pihenni?
Igen, tulajdonképpen volt tíz nap, amit Ausztriában töltöttem a barátnőmmel.
Hegymászások vagy pihenés?
Háát… (nevet) A hegyek közé akartunk menni, kicsit hűvösebb helyre, de lent a hegyek lábánál persze nagyon meleg volt. Csak feljebb lett hidegebb. Úgy indultunk, hogy nagyon sokat fogunk kirándulni, de ez nem valósult meg végül, többnyire inkább pihenéssel telt. (nevet)
Szereted az aktív pihenést, vagy inkább eldőlsz és hagyjanak békén?
Attól függ. Most jólesett ez a tíz nap nyugalom.
Sűrű évad áll mögötted.
Igen, ez most hosszú volt nekem is és a barátnőmnek is, így viszonylag könnyen konszenzusra jutottunk abban, hogy nem kirándulunk annyit, mint terveztük. (nevet)
Említettük a bevezetőben, hogy jelen pillanatban tizennégy előadás van a neved mellett a Nemzeti Színház honlapján, most ennyi darabban játszol. Kimondható bármelyikre, hogy kedvesebb a többinél?
(mosolyog) Nyilván lehet, igen. Az Üvegfigurákat azért szeretem, mert a Nemzeti Színházban sok nagyívű, művészi előadás van, klasszikusok és különlegesek, költői vagy metaforákból összeálló képek és ezekből kialakuló előadások. Ezek mellett az Üvegfigurák egy reál-szituáció.
Az Üvegfigurák szereposztása szerintem telitalálat. Nagyjából „rátok írták” a szerepeket, abszolút megértem, hogy miért szereted. Az az egy kedvenc van?
Nem. Igazából szerencsés vagyok, mert a legtöbb előadásomat szeretem. Mindegyiket másért. A legtöbbhöz jó emlékek kapcsolódnak.
Ha lehetek egy kicsit szubjektív, nekem a Rómeó a kedvencem, aminek láttán az egyik első kérdésem az volt, hogy az akrobatika-képzésed hány éven át tartott? Nagyon komoly fizikumot igényel, amilyen „tornaelemeket” abban az előadásban megcsinálsz.
(nevet) Nem sokat tanultam, de jó, hogy kívülről ilyen hatása van.
Mikor először láttam, csendben szorítottam, hogy „Csak le ne essen ez a fiú!”, aztán rájöttem, hogy ez neked megy. És tényleg olyanok a mozdulataid, hogy minden kétkedés nélkül elhinném, hogy ráérő idődben az artistaképzőbe is jártál.
Az egyetemen volt mozgás óránk, de… Örülök, hogy így hat a nézőtérről nézve.
Egyébként volt egy fogadásom, amivel még adós vagyok. Amikor megtudtam, hogy én leszek Rómeó, akkor azt gondoltam, hogy amikor megtörténik a csók, én erre az egy helyzetre megtanulok hátraszaltót csinálni és ott az erkély után ugrom egy hátraszaltót. Csak sajnos bezárt a hely, ahova elmehettem volna elkezdeni a tanulást, mert jött a COVID. Pedig akkoriban sok embernek elmondtam, hogy „én majd ezt így fogom”… És nem tettem meg. Úgyhogy ezzel még tartozom valamelyik előadásban, ha úgy alakul. (nevet)
Nézzünk egy kicsit előre, milyen tervek vannak erre az évadra? Gondolom a már emlegetett lista, ami a Nemzeti Színház honlapján részletesen látható, kiegészül még. A Tündöklő Jeromos már hozzáíródott…
Igen, az már szerepel a listán. Elkezdtük próbálni A kaukázusi krétakört, annak októberi bemutatója van, október 14. Utána lesz egy Bánk bán, az már januártól, ahol Ottó leszek majd.
Legutóbb a Vitéz lélek című régi előadásba kellett beugranom, pontosabban átveszem Trill Zsolt szerepét, ez most volt szeptemberben. Szerep átvétel, úgyhogy onnantól fogva én fogom majd alakítani, ha játsszuk. Egyelőre egy előadás biztosan lesz belőle, hiszen Tamási Áron emlékév van, annak keretében kivisszük Bécsbe és eljátsszuk ezt az előadást.
Pesten nem is megy majd, csak kint?
Erre nem tudok válaszolni. Ez egy nagyon régi előadás, ez volt Vidnyánszky Attila nyitóelőadása, már nem megy túl gyakran. Nem tudom, mik a tervei a színháznak az előadással, de most eljátszottuk Bécsben, nagyon nagy sikerrel.
Akkor volt még egy ausztriai kirándulás az idén. Kis kimozdulás a megszokottból. Tényleg, szüleiddel élsz még, vagy egyedül?
Nem, sokan lakunk együtt. Egy lakásban a testvéreimmel.
Ez érdekes, ha testvérekkel, akkor miért nem a szülőkkel együtt?
Mert mindenki Pesten dolgozik, a szüleim meg Solymáron laknak. Így sokkal közelebb vagyunk a munkahelyekhez.
Ja, hogy praktikum! És hányan vagytok testvérek?
Négyen vagyunk testvérek, a legkisebb még csak 17 éves lesz, a két húgommal élünk közös lakásban.
Azért az annyira nem nagy tömeg…
Jó, ez úgy volt, hogy kettő húgom, a kisebbik húgom barátja, az én barátnőm és nyáron sokszor átjött az öcsém is – és azért öten-hatan is voltunk a lakásban hosszabb ideig. Most ez változni fog, mert a húgom barátja kiment külföldre, az öcsém visszament a suliba, a barátnőm visszament Miskolcra, szóval most nagyon lecsökken a lakók lélekszáma, de eddig tényleg sokan voltunk.
Szüleidhez gyakran hazamész?
Mivel Solymár nincs olyan távol, ha nem is járok haza, de sokat találkozunk.
Kényszerből jöttél el a szüleidtől, vagy tervezted, szerettél volna elköltözni és a saját lábadra állni?
Szerettem volna nyilván beköltözni a városba, mert könnyebb minden. Szerencsére a nagyszüleimnek volt egy lakása, amiből épp kiköltözött a bérlő, így oda beköltözhettünk. Először csak én laktam ott meg az unokahúgom, aztán ő kiment külföldre, aztán beköltözött a két húgom és a többiek. Szép lassan lettünk – két éve – öten és most visszacsökkenünk háromra. Úgyhogy most nagyon üres lesz a lakás.
Lesz egy csomó hely, csendesebb lesz… (nevet) Nem használod ki a csendet valamiféle tanulásra, nem foglalkoztat ilyesmi? Van, amihez kedved lenne?
Ilyenkor, amikor sok munkám van, akkor nem szoktam ilyeneken gondolkodni. De amikor véget ér a próbafolyamatom október 14-én és onnantól kezdve januárig nem próbálok, csak játszom, olyankor mindig előjönnek az ilyen tanfolyam-ötletek. Most például voltam egy castingon. Elvileg van egy felsőfokú angol nyelvvizsgám és ott angolul kellett volna beszélni, de rájöttem, hogy ez már a múlté. (nevet) Improvizálni kellett volna valamit angolul és annyira nem tudtam angolul gondolkodni, nem jöttek a szavak… Ez például egy jó kiindulási pont lenne, felfrissíteni a nyelvtudást.
