A 2022/23-as évadban egy különleges ötlet megvalósításaként végigkísérjük az évadát három színművésznek. Herczegh Péter a Nemzeti Színház tagja, kimondottan prózai szerepeket alakít. Homonnay Zsolt egy már a nevében is zenés, a Budapesti Operettszínház bonvivánja, neve musical- és operett-szerepeiről ismert leginkább. Kováts Krisztával, a talán legkevésbé behatárolható, „szabadúszó” státuszban lévő művésznővel válik teljessé a kör.
Hármójuk beszámolóiból az évad végére remélhetőleg kiderül mindenki számára, hogy mennyi munka, mennyi tanulás, gyakorlás, mennyi szervezés és adott esetben rohanás, míg az a hétköznapi gondokkal is küzdő ember, aki elindul otthonról az a csillogó sztár lesz, akit a közönség este héttől-tízig a színpadon lát. És reményeink szerint az is kirajzolódik majd, milyen más az élete a három különböző világban élő művésznek, akiket ugyanúgy hívunk: „színész”.
Petivel a Nyugati térre beszéltük meg a találkozót. Kicsit korábban érkezve a villamosokat figyeltem, ezért kellően meglepett, amikor a hátam mögül megkocogtatta a vállamat és leugrott a gördeszkáról. Természetesen az elmaradhatatlan, hatalmas mosoly kíséretében.
Ha valamire nem számítottam volna tőled, az a gördeszka. Mióta gördeszkázol?
Ötödikes korom óta.
Folyamatosan csinálod, vagy csak néha előveszed?
Ez mostmár csak utcai, régebben lehetett vele trükközni is, de mára leszedtem mindent, hogy ne tegye tönkre a cipőmet. Gyerekként a deszkázás nagyon nagy dolog volt, de ez a trükközéses korszakom már elmúlt, annyira már nem érdekel. Megmaradt eszköznek, amivel ide-oda gurulok.
Legutóbbi beszélgetésünkkor éppen készültetek a Bánk Bánra, ami ugyan nem egészen a végéig, de egy nyílt próba keretében lement. Miért nem lett bemutató? Nem készült el?
De, de én azt gondolom, hogy akkor a Színházi Olimpia és a Színházi Olimpia marketingje volt inkább a fontos. Amúgy is csak kettőt vagy hármat tudtunk volna játszani belőle – egyszerűen abban az időszakban nem a Bánk Bánra fókuszált a színház. Nem volt rá kapacitás, amit beláttak az illetékesek és így lett végülis az Olimpia miatt áttolva a következő évadra a bemutató.
Szereted?
A legvége még nincs meg, mert így, hogy maradt egy kis időnk, nem raktuk össze véglegesre, hátha valami kiadja magát még szeptemberig, de ami kész van, azt szeretjük.
Nyáron a Margitszigeten Petőfit játszottad a Magyar Nemzeti Táncegyüttes „Szabadság, szerelem” című előadásában. Oda hogy kerültél?
Ez az előadás a Petőfi Emlékévre készült még, tavaly volt a Szegedi Szabadtéri Játékok keretén belül bemutatva, most pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színház vásárolta meg – sajnos csak egy alkalomra. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes készítette az előadást, akikkel sokat dolgoztunk együtt a Nemzetiben, ismertek – így találtak meg. Nagyon kedves előadás volt, a gyerekek nagyon cukik benne.
Ezzel egyet kell értsek, nekem is nagyon tetszett. Van tervben folytatás, játsszátok tovább?
Nem, ez ennyi volt. Viszont, az MNTE lesz a Müpában a 2023/2024-es évadban az Évad együttese, ebből fakadóan decemberig 2 bemutatóra kaptak tőlük felkérést. Ezek közül az egyik, egy újabb, Petőfiről szóló darab lesz. A címe: Éljen Petőfi. Ez egy kifejezetten ifjúsági előadás lesz. De ebben is játszani fogok és szintén Petőfit.
Nemrégiben Görögországba vittétek a Bakkhánsnők című előadást. Milyen volt a fogadtatása, hogy éreztétek magatokat?
Sokkal jobban vették ott, mint itthon.
Magyarul játszottátok vagy meg kellett tanulni görögül?
Nem, nem. Magyarul ment, felirattal. Az első előadás teljes állótapsot kapott és a másodikon is nagyon sokan felálltak. Annyira más volt a fogadtatása, hogy az egészen megdöbbentő volt. Gyönyörű helyszíneken játszottunk, az elsőt egy nagy-nagy ősrégi amfiteátrumban, ami a tengerre nézett…
Vannak fotóid?
Nem, én nem csináltam képeket, talán a Színház oldalán találsz, a helyszínről biztosan. Nem szoktam szelfizni sem, fotókat is nagyon ritkán csinálok.
Volt változtatás az előadásban vagy egy az egyben játszottátok el?
Ugyanaz volt, valamelyest az ottani térre alkalmaztuk, de nagy koncepcióváltás nem volt. Nagyon meleg volt, úgyhogy nem is tudtunk rendesen próbálni. Átfutottuk nyilván az előadást, de igazán nagy újításokat nem tudtunk volna beletenni.
Hogy kerültetek Görögországba? Az is még a Színházi Olimpia eseménye volt?
Nem. Cipruson minden évben van egy úgynevezett Ancient Greek Drama Festival (Ógörög Drámafesztivál), ahol ógörög drámák modern feldolgozásait mutatják be. Theodoros Terzopoulos rendezte a mi előadásunkat, neki nagy kötődése van Ciprushoz és úgy vettem észre, hogy ő ott nagy sztár. Azt gondolom, hogy miatta kaptunk egyáltalán meghívást erre a fesztiválra.
Akkor ezek szerint szerettek titeket.
Igen, főleg őt. (nevet) De igen, szerették.
Árulj el egy kulisszatitkot: okozott nehézséget a magassarkú használata?
(mosolyog) Ez egy megerősített, szélesebb sarok. Muszáj volt és nem is azért, hogy járni tudjak benne, de a koreográfia szerint Roli (Bordás Roland) húz engem, ahogy rajtam van és a próbán ettől mindig elhajlott a sarok. Így viszont, hogy a sarok szélesebb, a járás is könnyebb benne.
Említetted, hogy voltál nyaralni. Merre jártatok?
Én ezt a görögországi utat is kvázi nyaralásként tudom be. Hat napot voltunk kint két előadással, úgyhogy több volt benne a pihenés, mint a munka.
Előtte voltunk Stockholmban pár napot. Tulajdonképpen hat nap volt, de négy lett a vége, valahogy elment két nap az utazással. Pedig repültünk.
Miért pont Stockholm lett az útirány?
Északra akartunk menni és nem voltunk még Svédországban. Utólag azt gondolom, nem biztos, hogy nyaralni egy nagyvárosba kellett volna menni – de mindegy, legközelebb okosabbak leszünk.
Mi volt, ami nem jött be?
Így is szép volt, de jobb lett volna valami természetközeli hely. Az én ötletem volt Stockholm, úgyhogy akár azt is mondhatjuk, hogy az én hibám. (nevet) Fürödtünk az ottani tavakban, hideg volt, de jó volt.
Kár, hogy nem készül videó ezekről a beszélgetésekről, hiába is próbálkoznék, nem tudnám írásban visszaadni, mennyire üdítő látni ezt a folyamatos mosolyt az arcodon. Ez a jellemző rád, sose vagy komor?
De, előfordul.
Gyakran, vagy azért a mosoly az általános?
(hosszan elgondolkodik) Talán a mosoly a jellemző. Inkább pozitív vagyok.
Amikor legutóbb beszéltünk, sport gyanánt éppen falramásztál. Megmaradt?
(nevet) Meg, igen. De az egy több éve gyakorolt sportágam, csak vannak benne néha nagyobb szünetek. Ha van időm és pénzem, akkor csinálom szívesen.
Sorozatunk első részében említettél nagy terveket azokra az időszakokra, amikor szabadabb vagy, például a nyelvtanulás ezek között a tervek között volt. Ezen a területen történt valami?
Hát igen. Semmit sem csináltam. Semmit. (vigyorog)
Ehhez a mondathoz ez a vigyor! Felháborító! (nevetünk) Mint a szemtelen iskolás, aki azt mondja, hogy „Nem csináltam meg a leckémet és akkor mi van?”
Igen, ennyi. Nem csináltam semmit. (nevet) Főleg június eleje óta, mióta még előadásom sem volt… Sokmindent tehettem volna, de nem. (vigyorog)
Kipihented magad legalább?
Igen, talán. Jó volt, tényleg kellett, bár ez most nem volt olyan durva évad. De azért jólesett.
Feltűnt, hogy nincs rajtad óra. Múltkor mesélted, hogy éppen újraszokod az óraviselést – nem sikerült? Vagy csak a nyári szünetben kit érdekel, hogy hány óra van?
Igen, majd szeptemberben felveszem újra.
Akkor is mondtam, nagyon tetszett az az igazi, klasszikus férfióra, ami rajtad volt. Praktikusak ezek az okosórák, de szerintem olyan csúnya a legcsinosabb ruhához is az a nagy fekete folt az emberek karján.
Igen, szerintem is. Van előnye, de nekem sem tetszik. Amikor felveszem – ha felveszem – azt az általad említett órát fogom újra viselni.
A szokásos kérdésem: Dante? Koncert, valami?
Dante pihen. Alszik. El kell gondolkodni, hogy mi történjen az együttessel, ugyanis mindenki szanaszét van, más-más városban, nagy távolságokra egymástól. Volt egy aktív időszak, amikor közel voltunk, de ez így nagyon más.
Jövő évadod? Tervek?
A jövő évadban három bemutatóm lesz. Kezdjük a Kurázsi mamával, Theodoros Terzopoulos rendezi, aztán bemutatjuk a Bánk bánt, de az nem egy új próbafolyamat lesz, utána Revizor és az évad végén Lear király. A legtöbb régi előadásomat is csinálom tovább, úgyhogy ez egy teljesen bírható, jó évad lesz.
