A 2022/23-as évadban egy különleges ötlet megvalósításaként végigkísérjük az évadát három színművésznek. Herczegh Péter a Nemzeti Színház tagja, kimondottan prózai szerepeket alakít. Homonnay Zsolt egy már a nevében is zenés, a Budapesti Operettszínház bonvivánja, neve musical- és operett-szerepeiről ismert leginkább. Kováts Krisztával, a talán legkevésbé behatárolható, „szabadúszó” státuszban lévő művésznővel válik teljessé a kör.
Krisztával egy kellemes étteremben ülünk le ebédelni, hogy beszélgetésünknek egy igazán kellemes keretet adjunk.
Előző beszélgetésünkkor meséltél a Superbrands gáláról, hogy készültök rá. Jól sikerült?
Istenien! Nagyon nagy sikerünk volt, óriási. A díjátadó gála közben adtunk mi kétszer tíz perces műsort, erre találtuk ki Ruttka Andreával a látványt – a Superbrands színei jelentek meg idén a Baltazárosok ruháján. Mi Sasival az első részben fehérben voltunk, nagyon vagányan, hiszen ez a Hair volt, a második részben én Evitát énekeltem, ő Jézust, ott feketében voltunk és befejeztük az egészet a „Mindennek ideje van” – dalommal. Négy zenész játszott, élőben nyomtuk az egészet, megénekeltettük a közönséget, a Baltazárosok ott voltak színesben, mi ott álltunk közöttük feketében – isteni volt! Imádták, nagyon-nagyon jól sikerült, nagyon jó visszhangja volt, tényleg elmondhatom, hogy igazán sikeres volt.
Azóta már egy másik gálán is felléptünk a Baltazárral, a Szerencsejáték Zrt. Szerencsekarácsony című műsorában.
Tévében is látható lesz, vagy ez az ő saját dolgozóik karácsonyi ünnepe volt?
Nem, nem, ez zártkörű volt. Ezekre mindig készülni kell, kitalálni az egésznek a látványát, a koreográfiáját. A Felejtő tánc című dalomat, egy öt perces dalt – ami úgy tűnik, hogy nem sok – meg kell csinálni ugyanúgy, mint egy teljes előadást, úgyhogy ezzel most volt dolgom.
Pont erről beszéltünk Homonnay Zsolttal a Csináljuk a fesztivált című műsor kapcsán, hogy egy három perces dal mögött, amit mi, nézők látunk, hány nap munka van.
Rengeteg. És ráadásul ebben mindent én találok ki, látványt, mozgást, szituációt… Szóval igen, ez nagy munka. Azért azt emeljük ki, hogy én ezt imádom, ez nagyon-nagyon klassz dolog, de amellett tényleg komoly munka.
A Baltazárral mi a következő „feladat”?
Elkezdtem rendezni egy új előadást, „Segítség! Segítsek!” címmel. Vörös István darabja, az ukrán helyzetről szól: egy ukrán menekült családot befogad egy magyar család. Ebből vannak konfliktusok. Ez egy ötszemélyes darab, amit valószínűleg tantermekben, iskolákban tudunk legtöbbet játszani majd. Szirtes Edina Mókus írja a zenét és van még egy szereplő, belevettem Perger Guszty ütős kollégámat játszani és zenélni.
Olvastam, hogy nem tudtok a Baltazárban próbálni.
Nekünk most nagyon betett ez a rezsi-dolog, mert nyolc millióra emelkedett a Baltazár fűtési számlája, úgyhogy a Baltazárban nincs fűtés. Magyarul ilyenkor, mikor van egy próba, akkor is csak az egyik szobában vagyunk és ott is hősugárzókkal fűtünk. Egyébként csak szerdán-csütörtökön van a házban egyáltalán ez a kis fűtés. Tehát ki kellett azt is találnom, hogy hogy csinálok meg így egy előadást? Ép színészekkel sem tud az ember heti két próbával megcsinálni egy előadást, próbálni minden nap kell. Valami isteni mázlival az élet úgy hozta, hogy a Miklós utcai általános iskolában felajánlották, hogy mehetünk oda, mert ott van fűtés – távfűtésük van -, kaptunk egy szabad termet és a többi napon ott tudunk próbálni. Ráadásul közel is van a Baltazárhoz. Nagyon kedvesek, nagyon jó dolgunk van ott, úgyhogy ott készülünk.
Mikor lesz a bemutató?
Márciusban – de nincs az olyan messze! Most kitör a téli szünet, január 9-ig semmi nincs, utána meg már mindjárt kitör a március. (nevetünk)
Elölről kell kezdeni a csapattal a szünet után, vagy ha megtanulták, akkor azt megfogta az agyuk?
Ebben nem rosszabbak, mint a színészek. Ugyanúgy fel kell idézni, de ugyanolyan jól, nagyon jól megjegyzik, ha már valami megvan. Ők istenien rögzítenek – nehezen tanulnak viszont. Nem mindenki, van, aki gyorsabban tanul, mint én, nagyon jók is vannak ilyen szempontból és van, aki nagyon-nagyon nehezen. Ez a folyamat sokkal lassabb – de ha beáll stabilan, akkor az már nagyon jó. Ez az egész egy nagyon különleges dolog lesz, reményeim szerint.
Hogy kell azt elképzelni, hogy elviszitek iskolákba a darabot? Előadásként, vagy tanórán a tanteremben?
Előadásként visszük, de nagyon minimál-díszletünk van – kifejezetten arra van kitalálva, hogy egy akkora térben is, mint egy osztályterem, el lehessen játszani.
Van, amire nem vagy képes?
Én? (nevet) Biztos. Például egy önálló produkciót létrehozni… Itt a Baltazárban nem én vagyok a vezető, Elek Dóra az, ő és a Baltazár mindenhova, mindenre pályáznak, sokszor el is nyerik – én beadom a koncepciót, de a háttérmunka, a pályázat már nem az én dolgom. Az már, hogy én a semmire felépítsek egy produkciót… Úgy értem, hogy pályázzak, helyet találjak, összehozzam a színészeket… És ha össze is hozom őket, nem tudom már azt biztosítani, hogy megérje nekik velem kevés pénzből, kevés pénzért, de sokat próbálni. Ez mostmár nem megy. Korábban ment, már nem tudnék egy produkciót így összehozni, főleg életben tartani, azaz eladni a produkciót. Éppen benne vagyok egy ilyenben (Öreglányok című előadás), látom, hogy megy ez ma. Tallós Rita nagyon szerencsés, megtalálta azt a kulcsembert, aki nélkül ez nem megy: aki eladja a produkciót. Persze Rita ügyesen megtalált egy műfajt is: női produkciókat rendez. Ezek jó értelemben vett bulvár darabok, amik még ma is eladhatók.
Akartam is kérdezni, hogy hogy vannak az „Öreglányok”?
Jól vannak, köszönöm. Most jöttünk meg Keszthelyről, voltunk még ebben a hónapban Szombathelyen és még megyünk Zalaegerszegre is. Januárban Gödöllőre és Debrecenbe is elvisszük az előadást.
Nem lesz belőle szilveszteri műsor?
Nem.
Pedig simán lehetne.
Én itt színésznő vagyok, megyek oda, ahova mondják. Hála a Jóistennek nem én szervezem, ezzel a részével nem kell foglalkoznom.
De azért szeretitek még?
Persze! Csak a háttérrel nem kell foglalkoznunk. És én nem is tudnék már. Rita nagyon ügyes ebben, kifejlesztett sok-sok produkciót és azok életben tartják egymást. És nagyon jól csinálja.
Énszerintem én is nagyon jól csináltam, nem arról van szó, hogy ne lenne hozzá vénám. Ahhoz a részéhez már nincs, hogy ezt működtessem, hogy megtaláljam azt az embert, aki eladja. Főleg, hogy én nem bulvárt rendeztem.
Ezt most jól értem: van egy jó darab, jó színészekkel – egy jó produkció. És nem lehet eladni, nincs „kereslet” rá? Vagy mi a problémája az „eladás” folyamatának?
Jaj, nagyon gyakorlati problémák vannak vele: ki adja el? Hova adja el? Hol játsszuk? Milyen pénzből? Ha erre a négyre válaszolsz (nevet), akkor a többi már megy magától. Az a legkevesebb, hogy bepróbálunk egy jó produkciót. Úgy értem, hogy szakmailag az, hogy úgy mondjam, a minimum. Nekem persze az az öröm az egészben, az a legjobb, de a többi részéhez nem értek és már nem is akarok. Én csak – idézőjelben „csak” – a Baltazárhoz tartozom és ott próbálok dolgozni, szép dolgokat csinálni. Ott továbbra is olyat rendezek, amihez nagy kedvem van, amit én találok ki.
Volna valami, amit szeretnél megrendezni?
Persze! Több nagy zenés produkcióhoz volna kedvem és energiám! Szeretném a Skarlát betű című musicalt megrendezni. Korábban, úgy 25 éve már majdnem eljátszottam a főszerepet Homonnayval és Szervéttel, de akkor a próbák közben tönkrement a producer, elmaradt a bemutató. Nem olyan régen megkerestem Homonnay Zsoltot, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk, én ezt sajnos már nem tudom eljátszani, mert ez egy fiatal nő, de meg akarom rendezni az Operettben. Hiába támogatott ő is az igazgatónál, nem kellettünk, se én, se a darab, pedig egy csodálatos amerikai darab, ősbemutató lenne.
Nagyon szeretném megrendezni a még Kolumbuszt is – ezek nagy produkciók, ezeket én magamtól nem tudom összehozni, csak úgy, ha egy intézménybe valahogy be tudnék kerülni, de hát nem tudok.
Volt egy nagyon szép, kerek jubileuma a Kolumbusznak, harminc éve mutattátok be. Semmi ünneplés, megemlékezés róla nincs tervben?
Hol? Hogyan? Intézmény kellene hozzá, hogy ismét játszhassuk. Az Operettben vagy a Madáchban lenne megint a legjobb helye. De feltettünk az akkori előadásból egy jó felvételt a youtube-ra, ott bárki megnézheti.
Pedig abban vannak olyan szerepek, amikről az ember azt gondolná, hogy sokan szívesen eljátszanák…
Csodálatos zene, nagyon jó dalok, remek történet, hibátlan dalszövegek, isteni szerepek… Nem tudok erről többet mit mondani, tényleg, ne is beszéljünk róla, mert fájdalmas, hogy ezek ellenére mégsem került be a színházi vérkeringésbe.
Van már valami publikus hír a szinkron-munkádról, amiről legutóbb még csak nagyon érintőleg, de annál lelkesebben beszéltél?
Szerintem most már mondhatjuk, mert már a Netflix hírlevelében láttam: Karácsonykor, december 25-én mutatja be a Netflix a Matilda című musicalt és ebben szinkronizálom én Emma Thompsont, a főszereplőt.
Sok évet hagytam ki a szinkronizálásból és most rögtön a mélyvízbe dobtak, hiszen Emma Thompson nagyon magasra tette fel a lécet – elképesztő karaktert formál meg és hozzá szenzációsan énekel. Ehhez kellett felnőni, de Tabák Kata szinkronrendező és Bolba Tamás zenei rendező nagyon nagy segítségemre voltak ebben a nehéz munkában, amit nagyon élveztem. Ezt a filmet most én is szinkronizálva fogom megnézni!
Legutóbbi beszélgetésünkkor még csak terv volt egy utazás, egy német-cseh körút. Megtörtént?
Meg, igen és nagyon-nagyon szép volt. Mentünk sokfelé, Weimar, Drezda… Nagyon jó volt. Brnoval kezdtük… Közben voltam a lányomnál Detmoldban…
Vele nem készül valami közös produkció?
Volt, a Biblia-show volt a közös produkció. Azért lett olyan a hangszerelése annak az albumnak, mert ő csembalózott rajta.
És esetleg egy koncert együtt?
Ő nagyon elfoglalt művész, iszonyúan le van kötve előre, hálistennek rengeteg munkája van. Őt egyeztetni… De hát most nincs is mire, ki kéne valamit találni, hogy valamiért együtt zenéljünk – ha majd valami olyan lehetőség jön, akkor persze!
Végtelenül megható posztjaid vannak a Facebook-oldaladon, időről-időre megjelennek a vele kapcsolatos hírek és érződik a szavaidból az a mérhetetlen büszkeség.
Hát, erre aztán az ember igazán büszke lehet! Ez a teljes elolvadás, mert annyira jó látni, hogy az ember gyereke sikeres és boldog.
Szerveztél adománygyűjtő koncertet, önkéntesként részt vettél a Tesco adománygyűjtő akciójában. Fontos helyet foglal el az életedben a jótékonykodás? Hiszen tulajdonképpen a Baltazáros munka is ide sorolható.
Hát igen, valamelyest igen. Bár nem ingyen dolgozunk, a töredékért, mint máshol, de Dóra arra nagyon figyel, hogy mindenkit megfizessen a lehetőségekhez mérten. Nézd, ha az ember olyan szerencsés, hogy alapvetően a munkájából, a munkájának él, amit szeret csinálni és ezzel valamennyi pénzt is keres – úgy gondolom, hogy akkor kell segíteni. És igen, fontosnak gondolom a jótékonykodást, elég régóta.
Most is volt Iványi Gáboréknak egy árverésük, felkértek, hogy jó lenne, ha mennék énekelni – én meg ugyan két próba között, de odamentem, hogy egy dalt elénekeljek. Hozzájuk például mindig szívesen megyek.
Persze annak nem örülök igazán, ha csak ingyen-fellépéseim vannak, pedig sajnos most nagyon megritkultak a meghívások, nagyon nem jó most a helyzet.
Láttam, hogy sajnos a Madáchban sem lesz most egyelőre a koncerted. Pedig olyan felemelő volt tavaly Karácsony előtt meghallgatni azt a sok gyönyörű dalt.
Azt mondták, hogy majd beszélünk róla, most egyelőre lezárják a Tolnay-szalont, nem nyitják meg előadásra – mert azon tudnak spórolni.
Rémes ez a fűtés-mizéria, de tényleg. Annyi helyről hallani, hogy mekkora gond… Én meg is értem, persze, csak…
Beszéljünk egy kicsit arról, ami sikeresen működik: van egy rádióműsorod, a Kovátsműhely. Tulajdonképpen hogy jött az ötlet, hogy rádiózz?
Egy kedves PR-os barátom, Balogh Máté ötlete volt, hogy „kéne neked egy rádióműsor”. Elkezdtünk gondolkodni, hogy tényleg, beszélgetni kezdtünk róla, hogy mi lenne, ha dalok köré építenénk a műsort és szépen kiforrta magát az ötlet. Írtam egy tervezetet, amit beadtam az akkori főszerkesztőhöz, Rózsa Péterhez a Klubrádióba, hogy van egy ilyen ötletem. Ő lelkesen fogadott, mondta, hogy „Remek, a legjobbkor jöttél, ősszel indulnak új műsorok és ez nagyon jó!” Én korábban már rádióztam a Fuga Rádióban, onnan ismertem Rózsát. Volt egy műsorom, ahová hívtam zenészeket, barátokat, de az még egy „hobbi” volt, amit nagyon kevesen hallgattak, nem volt érte fizetés, csak csináltuk. De Rózsa innen már tudta, hogy tudok rádióműsort csinálni – és rögtön rávágta az ötletre, hogy persze. Elkezdtem és csinálom – ennek mostmár harmadik éve.
Mitől függ, hogy kit hívsz vendégként a műsorba?
Attól, hogy mi jut eszembe arról a dalról. Nemrég például a „Mit visz a víz?” című dal került sorra, adott volt a víz. Innentől szabad az asszociáció, hogy mi jut eszembe a vízről, ebbe senki nem szól bele. Van egy szerkesztőm, Pályi Márk, aki a végén megvágja a felvételt – bár nem nagyon van mit vágni rajta, mert egyben megy, de ha véletlenül van benne, akkor kivágja a köhécselést, ilyesmit. Meg, ha én éppen nem találok szakembert, akkor abban segít, hogy próbál keresni, de teljesen szabad kezem van. Úgy már nem csinálnám, ha valaki beleszólna, mert így is nagyon minimális pénz és nagyon sok munka. Én ezzel dolgozom a legtöbbet és ezért kapom a legkevesebbet, de tudod, közben mégis nagyon jó, mert annyi emberrel ismerkedem meg és én is rengeteget tanulok. De: most éppen eljutok odáig, hogy elfogynak a saját dalok és kitágítom a spektrumot.
Azt hittem, hogy akkor most gyorsan kiadsz egy új lemezt. (nevetünk)
Vannak ilyen tervek is, de azt majd meglátjuk, hogy sikerül-e arra valami támogatást keríteni. De hát konkrétan lemezt neeem, kézzel foghatóan ma már nem lehet kiadni, csak a hanganyagot lehet megcsinálni és azt különféle platformokra fel lehet tenni.
Pedig van rá igény, nekem is megvan, azt hiszem, az összes lemezed, mi cd-n, mi bakeliten és sokan veszünk még rendszeresen lemezeket.
A vinyl más, az nagyon visszajött most a köztudatba. De cd-t már nem nagyon lehet ténylegesen kiadni.
Ha most valaki biztosítaná a hátteret, miről énekelnél szívesen, milyen lemezt csinálnál?
Valami nagyon bensőségeset, ehhez volna most nagy kedvem. Szirtes Edina Mókus már írt nekem, most is dolgozunk együtt az új darabon – tőle megint szívesen énekelnék dalokat is. Péterrel remekül dolgoztak már korábban is, az Álomfejtés című albumomon. Majd meglátjuk, hogy most mi fog születni – ha meglesz, jelzem! (nevet)
Hogy telik a Karácsonyod?
Otthon leszünk, szerencsére jön haza a lányom 24-én délután, vannak családi összejövetelek is, aztán elmegyünk Szigligetre szilveszterezni. Karácsonykor és szilveszterkor nincs munka, család van, az a legfontosabb, hogy együtt legyünk.
