Mit lát majd, aki jegyet vált a Nemzeti Színházba Euripidész: Bakkhánsnők című előadására? Szavakkal nehezen megfogalmazható. A Bakkhánsnők rendhagyó, meglepő, szavak helyett mozdulatokkal kifejezett, de mégsem tánc-előadás, ahol valami ősi ösztönökön alapuló gesztusokból és mozgásokból áll végül össze a történet.
Teodórosz Terzopulosz görög rendező, az Attisz Színház megálmodója és megalapítója vitte színre a darabot és jelen esetben az egyes szám teljes mértékben indokolt, hiszen a rendezésen túl a díszlet és a jelmezek is az ő munkáját dicsérik.
A főszerepet, Dionüszoszt alakító Bordás Rolandot a főpróba után kérdeztük a próbák folyamán átéltekről és a Bakkhánsnők előadáshoz fűződő érzéseiről.
A bemutató részleteit látva egyértelmű, hogy ez az előadás merőben más lesz, mint bármi, amit eddig láttam és nyilván nektek csinálni is más. Nehéz volt ebbe belerázódni?
Igen, nehéz volt, másfajta felkészülést, másfajta koncentrációt igényel, mint amit eddig a színházban alkalmaztunk. Mi ugyanis repertoár-színházként működünk, ennek pedig köze nincs hozzá. Ez egy egyedileg felépített dolog, sorolhatnánk Nyugattól Oroszországig azokat a színházi alkotókat és gondolkodókat, akik évekre, esetleg évtizedekre elvonultak és folyamatosan keresve az utat, kommuna-jelleggel építették fel a színházukat. Teodórosz Terzopulosz közéjük sorolható. Amikor megcsinálta az Attisz színházat, egy olyan csapatot épített fel, akik kizárják, vagy legalábbis próbálják nem bevonni azt a repertoár-színházi létet, ami egyébként a világ számos pontján, majdnem minden országban elterjedt. Terzopulosz így tudott kifejleszteni egy metódust három-négy év alatt, aztán egy évig próbálták épp ezt a darabot, a Bakkhánsnőket és közben egészen a fiziológiától a csontfelépítésig, orvosokat alkalmazva próbálták tanulmányozni az emberi testet, hogy az mire képes, mit bír el és milyen képeket képes megformálni. A következő lépés, hogy hogyan lehet a tragédiát úgy megjeleníteni, hogy az ne elmesélés legyen, hanem egy transzcendens, rituális állapot megmutatása.
Ez fizikailag sokkal jobban igénybe vesz benneteket, mint mondjuk egy Shakespeare?
Igen, mert sokkal nyitottabban, sokkal szélesebben kell játszani. Én Dionüszöszt alakítom, a bor és a mámor istenét, és Terzopulosz azt mondja, hogy nekem folyamatosan felfelé kell beszélnem Dionüszoszhoz, aki ugyan én vagyok, de folyamatosan felfelé törekszem. Ez a felfelé törekvés energetikailag is máshova tehető, mintha mondjuk egy embernek beszélnék a színpadon, ahol van egy irányom és az irányom le van zárva. Itt a mozgásból nincs kiengedés egy másodpercre sem. Egy folyamatos színpadi létezés van, aminek van egy dramaturgiája, egy zeneisége, egy koreográfiája, majdhogynem, mint a mozgásszínháznak, de ez mégsem az. Afelé indul az elején, de nem az, mert nincsenek benne olyan mozgásformák, nem igényel klasszikus balett-tudást a kivitelezése. De fizikumot igen.
Darabbeli ellenfeled, a Pentheuszt alakító Herczegh Péter nemrég azt mondta, minden nap tanul valami újat a tréningek és a próbák során és ez nagyon inspiráló hatással bír rá. Te is kaptál újat ettől a próbafolyamattól?
Persze, hogyne. Minden olyan próbafolyamatot hasznosnak tartok, illetve kijavítom magam: csak az olyan próbafolyamatot tartom hasznosnak, amelyik egy kicsit feszegeti a határainkat. Egy rendező, akivel együtt dolgoztam, azt mondta nekem, hogy az a jó próbafolyamat, ami szakmailag is és az életünk valamelyik pontján is egy kicsit megváltoztat, megnyitja a világnézetünket egyik vagy másik irányba, esetleg előrébb sodor egy picivel. Valami többletet ad. Nem csak arról van szó, hogy végigcsináltam a próbafolyamatot és eljátszottam egy szerepet, hanem elgondolkozom rajta és folyamatosan tudok reflektálni akár a saját életemre, amit eddig megéltem. És ez egy olyan próbafolyamat, ahol mind a két lépcsőn egy picit, akár csak fél lépéssel, de feljebb kerültem.
Vállalnád az egészet újból, ha alkalom adódik?
Nem vagyok benne biztos, hogy lehetőség lesz rá újra, mert sajnos itt Magyarországon nincs ilyen színház. Következő alkalom talán akkor lesz, ha Teodórosz megint eljön hozzánk és együtt dolgozhatunk.
Mi a meglátásod, nem lehet ennek a stílusnak olyan közönsége itthon, akik miatt megérné egy ilyen jellegű színházat létrehozni?
Lehet ennek sikere, vannak benne populáris elemek is, mint a zene, például, ami nagyon tudja vinni a figyelmet és akár a fiatalokat is be tudja vonzani. És nem hosszú az előadás, mi itt a Nemzetiben játszunk három és félórás előadásokat is, ez pedig egy óra húsz perc, egy első felvonásnak felel meg. Viszont azt ne felejtsük el, hogy ez nem egy repertoár-színházi előadás. Nem egy olyan cím és nem is olyan tematika alapján van felépítve, ami egy repertoár-színházi rendszerben tudna működni. Bár ez előre eldönthetetlen, ezt majd a premier után meglátjuk.
Kívánom, hogy legyen olyan a fogadtatása, amilyen lendülettel ti készültetek ebben a jónéhány hétben! Te mit kívánnál magadnak-magatoknak a bemutatóra?
Istentől kapjunk erőt meg egészséget, jöjjön vissza a hangom és akkor remélhetőleg elmondhatom utána, hogy rendben abszolváltuk az előadást.
A szereposztás és a műsor megtalálható a Nemzeti Színház honlapján.
