Néhány nappal a World Ballet Day-t, a 2014. óta minden évben megtartott balett-ünnepet követően új sorozatot indítunk, melynek főszereplői táncosok – balettművészek, táncművészek és a színpadi táncot magas szinten művelő énekesek és színészek, a Budapesti Operettszínház Balettkarának és Musical Együttesének tagjai, akikről szinte semmit nem tud a közönség, ám akik nélkül jóval kevésbé élvezetes, esetenként akár unalmas is lenne egy-egy zenés előadás. Ők érik el, hogy ne egy díszletek közé álmodott jelmezes koncertet lássunk, hanem egy látványos, vidám vagy megható, de mindenképpen életteli showt. Az ezeket az együtteseket alkotó, saját területükön kiváló művészek neveit nem is igazán ismerhetjük, hiszen színlapos szerepeik csak ritkán vannak, a közönség azonban még nevet sem tudva is megkedveli e csoportok tagjait és igényli, hogy megismerhesse őket.
Nézzük meg, hogy mit is jelent, ha a két csapat valamelyikének tagja valaki, mit is csinálnak ők pontosan.
A balettkar balettozik – gondolnánk logikusan és ezzel valószínűleg egyikük sem szállna vitába. Ennél ugyanakkor sokkal-sokkal összetettebb az ő szerepük az előadásokban. Ugyan mára egyenlő létjogosultsággal működik elkülönülve, mégis egymás mellett – időnként átjárásokkal – az operett és a musical-szekció, ám ez nem volt mindig így. A zenés darabokat játszó színházakban – így a Budapesti Operettszínházban is – mindig is létezett tánckar vagy balettkar, amelynek tagjai táncoltak minden előadásban, legyen az opera, zenés játék vagy musical. Az Operettszínházban tehát a Balettkar volt a bázis, a kétezres évek legelején történt szétválasztásig a musicalekben is ők táncoltak, adott esetben akár énekeltek vagy egy-egy karakterszerepet is eljátszottak. (Példa ezekre a ’80-as ’90-es években – is – nagy sikerrel játszott Ének az esőben vagy az Őrült nők ketrece – és még rengeteg más.)
Az operettek világában azonban ma sem csak a klasszikus balettet jelenti a tánc. A táncosoknak számos különféle stílust kell ismerniük és eltáncolniuk, legyen az népi tánc, charleston, latin tánc, palotás vagy éppen keringő. És az operettekben is akad egy-egy karakter, akár egy elegáns és udvarias megjelenésű, pohárral teli tálcával is megbízhatóan megforduló pincér, vagy egy a vele kacérkodó, szavak nélkül is félreérthetetlen viselkedésű lány – mely szerepek is nem egy esetben rábízhatóak a balettkar tagjaira.
Talán kis túlzás, de a Musical Együttes az, ahol mindenkinek mindent kell tudni. Táncolni, énekelni és kisebb, szöveges szerepeket eljátszani. A Budapesti Operettszínházban 2001-ben megtörtént az operett és a musical-játszás tudatos különválasztása, ennek egyféle támaszaként jött létre az Ensemble. Az akkori tagság nagy százaléka nagyon képzett táncművész volt, olyanok azonban, akik együtténeklésben is mindig meg tudtak szólalni. Komoly felvételi követelményeknek kellett megfelelniük az oda jelentkező művészeknek, csak úgy kerülhetett be valaki az Együttesbe, ha táncolni és énekelni is tudott egy szinten és prózai szempontból is megfelelt. Kimondható, hogy itt elméletileg mindenkinek mindhárom területen magas színvonalat kell nyújtania, nyilván a képzettség különbözősége miatt nem egy abszolút homogén csapatról volt szó sosem, mindig voltak jobb énekesek, jobb táncosok és olyanok, akik színészileg voltak jobbak, ez egyéni tehetség kérdése. De itt mindig magas fokon képzett emberek voltak és vannak, s ezt a közönség is mindig nagyra értékelte.
Ezen két különleges együttes tagjait, művészeit mutatjuk be most induló sorozatunkban.
