Egy izgalmas időutazós történet, amelynek kiindulópontja nem más, mint Albert Einstein agyának elrablása. Október 22-én a Pesti Színházban Szőcs Artur rendezésében mutatják be először Magyarországon Nick Payne Inkognitó című kortárs drámáját, amely az emberi agy titkairól szól és arról, mennyire fontos szerepe van az emlékeinknek abban, ahogyan önmagunkat látjuk. Az agyszerű színjáték nemcsak a nézőknek, hanem a színészeknek is egyedülálló kaland, hiszen a közel 20 karaktert négyen, Kovács Patrícia, Márkus Luca, Horváth Szabolcs és Nagy Ervin játsszák.
Kinek az agya lenne kutatásra alkalmasabb, mint a XX. század talán legnagyobb géniuszáé, Albert Einsteiné? 1955-ben ez az agy eltűnt a boncasztalról és bizarr utazásra indult… Az Inkognitó története bár komoly tudományos és filozófiai problémákat vet fel, mégsem unalmas tézisdráma, hanem egy izgalmas időutazós történet nagy emberi drámákkal. Ehhez nincs szükség másra, mint négy színészre, akik számtalan érdekes karaktert játszanak el és három egymással összefonódó, kifejezetten érdekfeszítő történetre. Valamint arra, hogy a néző agya is tegye a dolgát és a stimuláció hatására a töredékekből összerakjon egy mesét az emberi agy működéséről és természetéről.
„Az Inkognitó nem szokványos előadás. Amikor a szinopszist elolvastam, rögtön megragadott, hogy nem pusztán egy szórakoztató történetről van szó, hanem tudományos és tanító jellege is van. A szálak felfejtése pedig nemcsak a nézőknek, hanem a színészeknek és nekem rendezőként is nagy kaland. Megdolgoztatja az agyunkat. Rettenetesen kell figyelni, főleg az első 10 percben, utána pedig rá lehet ülni ennek a drámának a hullámára, és elkezdődhet egy nagyon élvezetes utazás” – emeli ki Szőcs Artur, rendező.
„Megkockáztatom, hogy mind a négyünk szakmai életének az egyik legnagyobb kihívása volt ezt a darabot próbálni a rengeteg karakter, illetve a darab érzelmi és időbeli ugrásai miatt. Van abban valami megejtő, hogy miközben az agy működéséről készítünk egy előadást, a saját agyunknak is komoly koncentrációs kihívást jelentett ez a próbafolyamat. Amiben Szőcs Artur rendezővel együtt igazi csapattá értünk” – teszi hozzá a darab egyik szereplője, Kovács Patrícia.
És hogy mi a három párhuzamos történet? Kezdjük a valós kiindulóponttal. Amikor 1955-ben Albert Einstein meghalt Princetonban, az őt felboncoló patológus, Thomas Stolz Harvey kutatási célból és anélkül, hogy a család beleegyezését kérte volna, egyszerűen ellopta a világhírű tudós agyát, hogy megfejtse a zsenialitás titkát. Az agyat vékony szeletekre vágta, a metszeteket évekig tanulmányozta a saját pincéjében. Közben elvesztette a feleségét, az állását, a tudományos reputációját és végül úgy halt meg, hogy semmiféle felfedezést nem tett, egyetlen tanulmányt sem jelentetett meg. Nick Payne az Inkognitó történetében az emberi agyműködés egy kitüntetett szegmensét vizsgálja, mégpedig az emlékezés és az önmagunkról alkotott kép összefüggését. Vagyis, hogy az emlékeink hogyan határozzák meg az identitásunkat. A darab klinikai neuropszichológusa, Martha Murphy állítása szerint az emberi agy valójában egy „mesemondó gép”. A világot képtelenek vagyunk egészében érzékelni vagy felfogni, az emlékeink pedig még töredezettebbek. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a jelenségeket, agyunknak ki kell pótolnia a hiányzó részleteket, tehát sorba rakva azokat, egy történetet, narratívát kell felépítenie. Természetesen saját magunkról is. Így az emlékeink által ismerjük önmagunkat. Akinek nincsenek emlékei, az elveszti önmagát, mint Henry Maison, a híres neuropszichológiai eset, a darab egyik amnéziás karaktere, aki semmi másra nem emlékszik, minthogy műtétre vár és szereti a barátnőjét…
Az Inkognitó magyarországi ősbemutatója október 22-én lesz a Pesti Színházban. Az előadás idén még október 26-án és 30-án, november 19-én és 30-án, december 3-án és 11-én lesz látható. Jegyek vásárolhatók a Vígszínház honlapján.