A magyar operett évében hármas szereposztásban mutatja be a Budapesti Operettszínház március 10-én, 11-én és 12-én Huszka Jenő és Szilágyi László történelmi ihletésű operettjét, a Mária főhadnagyot.
„Egy színház életében mindig ünnep az újabb bemutató, kiváltképpen egy ünnepi, centenáriumi évadban” – kezdte köszöntőbeszédét Kiss-B. Atilla főigazgató, aki kiemelte, hogy az ünneplés mellett nem feledkezhetünk meg azokról az embertársainkról sem, akik most nagy megpróbáltatásoknak vannak kitéve háborúk vagy természeti katasztrófák miatt. – „A 100 esztendős Operettszínházban a szabadságharc és forradalom 175. évfordulóján bízom benne, hogy az operett kedélyes eleganciájával, vagy elegáns kedélyességével sikerül méltó emléket állítani hőseinknek, ezúttal kiváltképpen a női hősöknek”
Lebstück Mária férfiként, katonai egyenruhában, kezében fegyverrel harcolt a szabadságért, de mint látható lesz az előadásban, asszonyok női ruhában is teljesítettek komoly szolgálatot, vállaltak komoly kockázatot a hazáért.
Tíz évvel a nagyoperett keletkezése és bemutatója előtt, 1932-ben Hegyaljai Kiss Géza újságíró egy újpesti régi temetőben felfigyelt egy sírkő feliratára, melyre Lebstück Mária huszárfőhadnagy életének és halálának adatai voltak rögzítve. A hős honvédnő felkeltette az újságíró érdeklődését, ezért felkutatta és megszerezte az emlékiratait, valamint fényképét. Kutatásainak eredményét az Új időkben publikálta, írása szerint „csodálatos erélyesség, határozottság, bátorság és kitartás emelte ezt a nőt, mint katonát, feljebbvalói előtt egyre magasabbra. Bár horvát szülőföldjén jómód és becsülés lett volna a sorsa, a magyar földön kívánt élni és meghalni.”
A bátor főhadnagy alakját az operett mellett novella is őrzi, Jókai Mór A női honvédhadnagy című esszéje.
A sajtóeseményen a Mária főhadnagy emblematikus dalai – az Epedőn, remegőn nézem magát, az Én mától kezdve csak terólad álmodom, az A bugaci határon, valamint a Vértől pirosló ősi kard – is elhangzottak a darabban szereplő művészek tolmácsolásában. Az Operettszínház sajtóeseményén tiszteletét tette Dr. Szarka Gábor, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja, valamint Szabó Zoltán campus igazgató, kancellárhelyettes is.
Díszőrséget állt Honvéd Zrínyi Sportegyesület Katonai Lovas Szakosztályának két tagja, Nyári Tibor honvédelmi alkalmazott, valamint Rózsa Attila honvédelmi alkalmazott, hadtörténész, akik a 11. székely határőrezred egyenruháját és felszerelését viselték és mutatták be a sajtóeseményen megjelenteknek.
Dr. Töll László ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka elmondta, hogy „a történelem során az erős nőket – például Rozgonyi Cicellét, Kanizsai Dorottyát, Szilágyi Erzsébetet, vagy éppen Zrínyi Ilonát – mindig is tisztelet övezte. Ebbe a sorba állt be az operettben megénekelt Mária főhadnagy.”
A mai kornak is megvannak a női tisztjei, egy közülük Faragó Fanny – Faragó András színművész lánya -, a Magyar Honvédség toborzókampányának egyik „arca”, aki hamarosan hadnagy lesz. Vele együtt bemutatkozott az eseményen Pálinkás Szilveszter főhadnagy, aki szintén a toborzókampány arca.
A rendező, Homonnay Zsolt beszélt a készülő előadás koncepciójáról, leginkább a forradalom és szabadságharc szakrális jellegét emelve ki. Rendezésének egyik fontos gondolata, hogy a történetet átélhetővé tegye a nézők számára.
„Annyira jelen idejű és szakrális a történelmi esemény, hogy iszonyatosan nagy hatása van a mára, az ember gondolkodására, a lelki működésére” – mondta, hozzátéve, hogy azt az emberi hidat szerette volna megtalálni, amely összeköti az akkor élt alakok lelkét a maiakkal. – „A mámort, az eufóriát, a diadal pillanatait nem történelmi visszatekintésből, nem muzeális érdeklődésből nézzük, hanem épphogy az emberi sorsokat, életek fordulópontjait, lelki változásokat, gondolkodásra mért hatásukat, illetve ezek kiteljesedését szeretnénk érzékelhetővé tenni. Ez a jelmezekben és díszletekben is megjelenik. Azt gondolom, hogy amikor nagyon nagy dolgok történtek, azok nem pusztán emlékek, hanem valamik, amiknek a lángját visszük tovább.”
Ezen gondolatok mentén alkotta meg Túri Erzsébet a díszletterveket, valamint Berzsenyi Krisztina a jelmezeket. A képi világot kettősség jellemzi, csakúgy, mint a ’48-as forradalom és szabadságharc lobogóját, melynek egyik oldalát a magyar címer, másik oldalán pedig Szűz Mária képe díszítette. Az operettben is kontrasztban áll az arisztokrata csillogás a véres harcmezővel, amely egyúttal a kitörést és a szabadságot is jelenti Máriának.
Az előadás címszerepében hármas szereposztásban Kiss Diána, Lévai Enikő és Széles Flóra látható, míg Jancsó Bálintként György-Rózsa Sándor, Laki Péter és Sándor Péter lép színpadra. Teljes szereposztás és jegyvásárlási lehetőség a Színház honlapján található.
