Dolhai Attila legutóbbi, Genezis című albumának élő bemutatására csak a pandémiás időszak lezárásával kerülhetett sor, a siker azonban így is egyértelműen megmutatkozik.
A zenei anyag jellegzetessége, hogy a dallamvilág rockos, keményebb, mint amit Dolhai Attilától ezidáig megszokhattunk, a szövegek nagy része viszont mélyen érzelmes, vágyakozásról, csalódásról, boldogságról mesél. A sorozatunk első részében feltett kérdésekre remélünk ezúttal is választ kapni, amikor megkérjük a szerzőt, meséljen az album dalainak születéséről. Tíz héten át, a következő Genezis-koncertig (április 16.) egy-egy dal történetével ismertet meg bennünket az énekes-szerző.
Az album dalainak sorrendjében haladva a harmadik dal: „Helló”.
Nagyon szeretem ezt a dalt, noha ez az egyik olyan szerzeményem, amiről lebeszéltek, hogy megpróbáljam megversenyeztetni, mondjuk „A Dal”-ban. Nem is küldtük be, így még az esélyt se kapta meg, hogy eljusson oda, ahová született.
A történethez az volt kép bennem, hogy hogy mutatkoznánk be egy nemzetközi fesztiválon, hogy lehetne beszélgetést kezdeményezni, vagy legalább megtalálni azt a szót, amit mindenki ismer és ért. Keresgéltem olyan kifejezéseket, ami közös lehet a legtöbb nyelvben és ennek eredménye lett a „helló”.
Itt is a dallam volt meg előbb és utána született a szöveg, Kovács Adrián írta a dalt magát és én írtam rá a szöveget, utána Mátéék hangszerelték – a folyamat a szokásos volt.
Az én számomra az volt a fontos, hogy egy olyan örömteli találkozásról szóljon a dal, amikor új kapcsolatokat, új barátságokat köthetünk. Azok a gondolatok, hogy jó volna tudni, mi az, amin nevetsz, vagy mikor sírtál utoljára – ez mind arról szól, hogy legyünk egy kicsit kíváncsiak egymásra a világban, próbáljuk megismerni és elfogadni a másikat. Ma este még itt vagyunk, bulizunk egyet itt, ahol megismertük egymást, de akkor sem történik semmi, ha ez csak egy egyszeri találkozás volt a világban, utána egyszerűen csak emlékezzünk egymásra jó szívvel.
Innen indult ki, hogy erről szóljon a dal – és legyen egy olyan refrénje, ahol jól össze lehet kapaszkodni és együtt lehet énekelni. Ez lett a „Helló! Helló! Te vagy egy új barát.” Hiszen egy új barátot megtalálni mindig olyan jó! Én mára már kimondhatom, hogy könnyen barátkozom, de volt időszak, amikor ez nem így volt, távolságtartó voltam, talán önbizalomhiányos, kissé féltem is az emberektől, de mostmár nincs ez bennem, ha egy új társaságba kerülök, szívesen barátkozom és nyitott vagyok. Az én olvasatomban erről is szól ez a dal, hogy nézzünk körbe és legyünk egy kicsit nyitottabbak a világra és egymásra.
„Van egy szó, amit pont úgy értesz, ahogy én és ez máris jó.”
(Album: Genezis
dal: Helló
szöveg: Dolhai Attila
zene: Brandenburg Ádám, Brandenburg Máté, Dolhai Attila, Kovács Adrián)
(A dal az idézetre kattintva meghallgatható.)
