Dolhai Attila legutóbbi, Genezis című albumának élő bemutatására csak a pandémiás időszak lezárásával kerülhetett sor, a siker azonban így is egyértelműen megmutatkozik.
A zenei anyag jellegzetessége, hogy a dallamvilág rockos, keményebb, mint amit Dolhai Attilától ezidáig megszokhattunk, a szövegek nagy része viszont mélyen érzelmes, vágyakozásról, csalódásról, boldogságról mesél. A sorozatunk első részében feltett kérdésekre remélünk ezúttal is választ kapni, amikor megkérjük a szerzőt, meséljen az album dalainak születéséről. Tíz héten át, a következő Genezis-koncertig (április 16.) egy-egy dal történetével ismertet meg bennünket az énekes-szerző.
Az album dalainak sorrendjében haladva a negyedik dal: „Maradj itthon velem”.
A „Maradj itthon velem” a pandémia időszaka alatt született. A Petőfi Rádiónak volt egy kampánya, hogy írjunk egy dalt, aminek az az üzenete, hogy maradjunk otthon. Ez volt akkor a legfontosabb kommunikáció, biztosan mindenki emlékszik rá. Innen indult, ez volt az indítókulcs, tehát kimondhatom, hogy itt határozott szándékkal kezdtem el dalt írni és végül is az került a papírra, amit terveztem.
Ez egy kivételes dal abból a szempontból, hogy a szöveg-ötlet megvolt, megszületett rá a zene, majd a kész zenére lett ráigazítva a szöveg – így nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy a szöveg vagy zene született meg előbb, ennél a dalnál egymást formálták a szavak és a dallamok.
Nem akartam, hogy kimondottan csak a pandémiára vonatkozzon, azt gondoltam, szülessen egy dal arról, hogy van valaki, akit nem akarok, hogy elmenjen és tényleg azt szeretném, hogy maradjon itthon, velem. Egy kicsit érződik a szövegből az is, hogy otthon maradni azért nem is olyan egyszerű.
Volt egy személyes tapasztalat a dalszöveg mögött, hiszen mi úgy kezdtük a pandémiát, hogy elkezdtünk egy lakásfestést. Ezt mindenképp bele akartam szőni, ebből lett az, hogy „rakjunk rendet a szív körül” – bár mi akkor nem csak a szív körül raktunk rendet. De így hozta magát ez a történet, hogy ha már itthon vagyunk, ha már egyszer az a szituáció, hogy nem tudunk kilépni az ajtón, akkor mi lenne, ha nem is feltétlenül a lakásban, inkább magunkban, a fejünkben rendet tudnánk tenni? Persze a „rendrakáshoz” nem csak én kellek, az is kell, hogy meghallgassuk a másikat, aztán majd előbb-utóbb minden sorra kerül.
Ezek hozták meg ezt a dalszöveget, ami ezúttal ténylegesen leképezte azt az állapotot, amibe kényszerültünk – de igazán mégsem egy szomorú kényszerhelyzetről szól.
„Sóhajt a szád: ’Na még egyszer!’”
(Album: Genezis
dal: Maradj itthon velem
szöveg: Dolhai Attila
zene: Brandenburg Ádám, Brandenburg Máté, Dolhai Attila)
(A dal az idézetre kattintva meghallgatható.)
