Dolhai Attila legutóbbi, Genezis című albumának élő bemutatására csak a pandémiás időszak lezárásával kerülhetett sor, a siker azonban így is egyértelműen megmutatkozik.
A zenei anyag jellegzetessége, hogy a dallamvilág rockos, keményebb, mint amit Dolhai Attilától ezidáig megszokhattunk, a szövegek nagy része viszont mélyen érzelmes, vágyakozásról, csalódásról, boldogságról mesél. A sorozatunk első részében feltett kérdésekre remélünk ezúttal is választ kapni, amikor megkérjük a szerzőt, meséljen az album dalainak születéséről. Tíz héten át, a következő Genezis-koncertig (április 16.) egy-egy dal történetével ismertet meg bennünket az énekes-szerző.
Az album dalainak sorrendjében haladva a nyolcadik dal: „Veled miért volt jó?”
Ez volt az első közös dalunk a Brandenburg testvérekkel. Volt egy elképzelésem, ami csak ötlet szintjén volt meg, egy verze és egy refrén gitárral kísérve, ezt kapták meg Mátéék és készítettek belőle egy dalt – amin én meglepődtem. Nem egészen az volt, mint amire gondoltam, de nagyon karakteres volt és nagyon tetszett. A hangszerelésben, amit készítettek, volt egy kimondottan veszkós hangulat, ahogy az egész elkezdődik és valahogy ez a veszkós hangulat hozta meg a tartalmat. Itt is azt kerestem, hogy mi az, ami bennem motoszkál a dallam hallatán, amit mások is ugyanígy gondolhatnak. Férfi lévén – de szerintem a csajok is így vannak ezzel –, vannak olyan emlékeink, amiket nem tud az ember felülírni és amit nem is kell felülírni, mert az úgy volt szép, úgy volt jó, ahogy volt, mint mondjuk egy szerelem kezdete. Utólag, ennyi idő távlatából már tudjuk, hogy mik voltak a hibák, a problémák, de már nem kezdjük el boncolgatni a dolgokat, mert túlléptünk rajtuk. Mi férfiak mindig vágyunk valami… A legkevésbé vágyunk romantikára, ezt most őszintén kimondom, mi vadságra, csábításra és mindenféle kalandra vágyunk, ám amikor szembejön valaki, aki mindezt megadja, nem hozza magával a tájékoztatót, hogy ez mivel jár majd pluszban. Hogy nem mindig öröm ez a kaland és nem mindig boldogság ez az őrület – ezt a kettősséget szerettem volna ebben a dalban megfogalmazni. Azt, hogy mi az, amiért végül felhúzódik a veszkócsizma és felkerül a kalap, majd becsapódik az ajtó, mert rájövünk, hogy tulajdonképpen jobb, ha külön utakon járunk. Ez egy olyan történet, aminek igazából nincs vége, mert lelépünk, találkozunk másokkal, kipróbálunk mást, de nem találjuk az igazit és mégis visszavágyjuk azt a kalandos nehézséget, mert tulajdonképpen nem számít, hogy milyen nehéz volt, akarjuk újra azt a kalandot. Talán az foglalja össze a legjobban, hogy
„Veled lenni eszelős egy dráma!
Ha nem készülsz fel, tuti kicsinálja
A szíved, a lelked, a tudatod.”
Ha valakiben felmerülne, hogy ez is videoklip-gyanús, igen, én filmeket látok, mikor dalszöveget írok. Nem egyértelmű, hogy a film van előbb, előfordul, hogy csak egymástól független szavak jönnek és valahogy mégis azokból áll össze a gondolat, ami előhívja a filmet. És persze ez sem ilyen egyszerű, ahogy hangzik, nem úgy kell elképzelni, hogy leülök a tévé elé és ott pereg a következő dal, csak le kell írnom. Az igazat megvallva jónéhány papírlap a kukában landol, mielőtt megjön a film – de végül megjön a film és vele a dalszöveg.
„Nála sohasem tudhatod…”
Album: Genezis
dal: Veled miért volt jó?
szöveg: Dolhai Attila
zene: Branderburg Ádám, Branderburg Máté és Nagy Zsolt (Liszi), Derzsi Zsolt
(A dal az idézetre kattintva meghallgatható.)
