Az esküvő az egyik legfontosabb esemény minden ember életében. Némi fellengzős áhítattal azt is mondhatom, hogy a ceremónia nem más, mint egy szimbolikus időutazás, ami átkíséri az ifjú párt a jelenből a jövőbe, hiszen másnaptól már egy új családként folytatják az életüket. A szertartás jelentősége, történelmen és korszakokon átívelő fontossága soha nem kopott meg, így nem csoda, ha mindenki minden téren a tökéletességre törekszik. Kanizsai Silka Ágnessel azonban nem egy iparággá fejlődött ágazat trendjeiről beszélgettünk, sokkal inkább a harmóniáról és a pillanat tiszteletéről.
E cikk írása közben már közepes biztonsággal kijelenthető, hogy félig nyitott sorompó mögött állnak az egybekelni kívánó párok, hiszen a könnyítéseknek hála, hamarosan bővülhet az esküvők résztvevőinek köre, és zöld utat kaphatnak a lagzik is. Az elmúlt időszak bizonytalansága szinte minden házasulandónál újratervezést igényelt. A társuló dilemma ilyenkor az örömszülőknek is feladja a leckét, és persze a szűkebb és tágabb násznépet is érinti. Öröm az ürömben, hogy a kényszerű szünet lehetőséget kínál arra, hogy a „földi dolgok mellett” ki-ki lélekben is felkészüljön a nagy pillanatra. Hogyan lehet valaki minden tekintetben tökéletes menyasszony, vőlegény, örömanya, örömapa vagy a násznép tagja? Ehhez adunk most útmutatót.
Barna András (B. A.): Igen nagy tapasztalatokkal bírsz az esküvői viseletek, elsősorban az örömanyák és örömapák felöltöztetése kapcsán. Azonban ebben a speciális élethelyzetben többről beszélünk, mint pusztán a ruha kiválasztásáról.
Kanizsai Silka Ágnes (K. S. Á.): A legeslegfontosabb, hogy minden tekintetben kerüljük a jól ismert sztereotípiákat, és ne akarjunk senkit sem túlöltözni. Olyan ruhát válasszunk, amivel önmagunkat tiszteljük meg.
