A TBG Produktion háziasszonyaként Erős Antónia nyitotta meg azt a bemutató-sajtótájékoztatót, ahol a “Vadak Ura – The Covenant” produkció alkotói pár mondatban elmondhatták gondolataikat a hamarosan színpadra kerülő előadásról, ezután megismerhettük annak néhány dalát is. Az állatok között játszódó, állatokról szóló darab pontos történetét a bemutatóig még a titok homálya fedi, de az alkotók által elmondottak egy kicsit közelebb vittek ahhoz, hogy elképzeljük, mit is álmodtak meg a gyermekek és nemcsak a gyermekek szórakoztatására.
Vona Tibor, a kreatív ötletgazda beszélt a tavalyi évben ugyanezen csapat által létrehozott és bemutatott Tesla musical „életéről”, amelyet nem egész két hétig tudtak játszani, míg a járvány miatt be nem zártak a színházak. Említést tett arról a sajnálatos tényről, hogy a zárlat előtt 4 hónapra előre eladott teltházakból mostanra jóval lecsökkent eladási számok lettek, a nézők megijedtek, elkényelmesedtek – ki tudja, pontosan milyen okból, de most sokkal kevesebben váltanak jegyet a színházba. Kifejezte abbéli reményét, hogy a sokadik hullám nem borítja fel újra a terveiket és október 15-től, a Vadak Ura bemutatójától kezdve a nézőtér minden ülésén nézőt láthat majd, aki körülnéz, lelkes-mosolygós arcú nézőket.
Minden jelenlévő bemutatta saját területét, a zeneszerzőtől a jelmeztervezőn át a koreográfusokig, megható-megmosolyogtató megjegyzéseket téve a közös munkára, az előadás egészére más-más szemszögből, egyedül az a lelkesedés és öröm volt mindenkinél egyforma, amivel a produkció iránti szeretetüket kimutatták.
Az egyetlen „kakukktojás” a tájékoztatón jelenlévők között Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója volt, aki a darab alcímének – „The Covenant” – jelentését elemezte a szituációra vonatkoztatva. Elmondta, hogy az előadás azon túl, hogy milyen magas színvonalat képvisel, témájában és mondanivalójában komoly összhangot mutat a Természettudományi Múzeum feladatával, a természet ismeretének megszerettetésével, ezért a Múzeum szívesen vállalta az „összefonódást” a produkcióval. Ennek keretében a Vadak Ura előadásra megváltott és a Múzeum pénztárában bemutatott színházjegyek 50%-os kedvezményt jelentenek a múzeumi belépőjegyek árából. Ezzel próbálják meg ösztönözni az embereket a múzeumlátogatásra és a természet újra-felfedezésére.
Pataki András rendező, a Soproni Petőfi Színház igazgatója zárszóként arra kérte a megjelenteket: bátorítsanak mindenkit, hogy térjenek vissza a színházak nézőterére, hiszen „Színház nélkül lehet élni, csak minek?”
A tájékoztató után jeleneteket láthattunk az előadásból, Szentmártoni Normann, Kisfaludy Zsófia, Szabó Máté, Pesák Ádám – Békefi Viktória és Fésűs Nelly előadásában. A hatalmas ledfalon megjelenő csodálatosan szép hátterek előtt a szólistákon kívül tekintélyes tánckar is felvonult – természetesen az aprólékosan kidolgozott állat-jelmezekben.
Az előadás után lehetőség nyílt kérdéseket feltenni az alkotóknak, a tündéri jelmezek láttán mi Zséli Csilla jelmeztervezőt faggattuk.
– Nagyon aranyosak a jelmezek, némelyiket az ember az ölébe venné és simogatná, mint egy cicát. Honnan jönnek ezek az ötletek?
– Ez tulajdonképpen egy diétás ötlet volt. Néhány színész COVID-túlsúlyra panaszkodott… (nevet) Komolyabban: én bár eredetileg táncos voltam, később alapítottam egy jelmezkölcsönzőt, és elkezdtem néhány színházi barátomnak produkciókhoz jelmezeket készíteni. Már a Teslához is varrtam ruhákat és Tibor már tavaly mondta nekem, hogy tervez egy ilyesmit. Én azt feleltem, hogy jó, hiszen rengeteg kabalafigurát csináltam már.
– Eszerint nem volt különösebben nagy újdonság, hogy állatokat kell készíteni.
– Nem, viszont itt az volt a koncepció, hogy ne ilyen kis kedves állatkák legyenek.
– Valamilyen szinten realitás volt az elvárás?
– Igen, és nem is valamilyen szinten, hanem nagyon erősen. Hogy ne egy kedves kisróka legyen…
– Elnézést, hogy félbeszakítalak, de muszáj elmondanom, hogy nagyon cukik a rókák!
– Igen, a rókák szerintem is nagyon jók lettek, pedig sokat szenvedtem velük.
– Mi volt a legnehezebb rész?
– Legnehezebb? Mindegyiknél az, hogy a maszk rajta maradjon a viselője fején. Mostanra végre sikerült megoldanom, hogy az énekeseknek ne a nyakukat szorítsa el és tudjanak énekelni. A táncosoknak mondtam, hogy ők kibírják. A táncosok ezért nem szeretnek most engem annyira. (nevet) De szerintem nagyon jók lettek, imádom a kis rókákat, igyekeztem mindegyiket úgy megcsinálni, hogy kicsit más legyen, saját karaktere legyen.
– Sajnos annyira részletesen nem lehetett most megfigyelni őket.
– Igen, a világítás most nem volt tökéletes. Este be lett világítva és az elmentett anyag reggelre elszállt, ezért nem voltak most egészen jók a fények, mert ennyi idő alatt nem lehetett ugyanúgy megcsinálni.
Érdemes lesz eljönni megnézni az előadást, egyéb állatkák is vannak benne: vadkanunk van, oroszlán, zebra, antilop és kiválóak a színészek, a dalok, a táncosok. Remélem, hogy találkozunk a bemutatón!
