Kováts Kriszta és Sasvári Sándor a pandémia alatt készült, akkor online közvetített duett-koncertjét tavaly nyáron már láthattuk élőben a Madách Színház csillagfényes – és teltházas – tetőteraszán. A sikere akkora volt, hogy idén is meg kellett ismételni, július 13-án és 14-én újra meghallgathatóak voltak a művészek kedvenc dalai és természetesen a Mamma Mia! című darab legismertebb részletei.
Erős Csaba zongorakísérete mellett sorra követték egymást Kriszta és Sasi ikonikus szerepeinek legismertebb vagy számukra legkedvesebb dalai. A közönség az első perctől lelkes tapssal segítette az énekeseket, ováció ovációt követett minden dal után. Egyértelmű volt, hogy aki ide eljött, az tényleg kedveli, szívesen hallgatja a nosztalgikus emlékeket idéző dalokat. Az Evita, a Hair, a Jézus Krisztus Szupersztár és A Nyomorultak világhírű dallamai tökéletesen megfértek a Kolumbusz, az őrült spanyol… (Gallai-Fábri) és A fejedelem (Moravetz – Balásy – Horváth) című magyar musicalekével és Kováts Kriszta szólólemezeinek dalaival, mint a Mindennek ideje van és a Domján Edit (Wolf-Fábri).
Egy igen ritkán látott jelenetnek is szemtanúi lehettünk. Amikor Sasi belekezdett Gerald – William – Miklós: Érted vagyok című dalába, a közönség soraiból egy nagyon fiatal lány egyszerűen felsétált a színpadra és megölelte kedvencét. Sasi természetesen kedvesen viszonozta az ölelést, rövid ideig énekelt karjában rajongójával, majd elengedte őt és a lány ragyogó arccal, fülig érő mosollyal leszaladt a színpadról a helyére. Sasi meg is jegyezte, amihez hasonló járt a nézők fejében is: „Ilyet legutóbb egy Michael Jackson koncerten láttam.”
Az este természetesen a Mamma Mia! slágereivel zárult, melyek – mint mindig – fergeteges tapsorkánt váltottak ki. Többen megjegyezték kifelé jövet, hogy szívesen visszajönnének ebből még egy felvonásra, de a többség vidáman dudorászta, hogy “Hadd köszönjem neked a sok szép zenét” és egy kellemes élménnyel gazdagabban távozott. Azért csak a többség, mert a kijáratnál jópáran megálltak azzal a határozott szándékkal, hogy autogramot, közös fotót szerezzenek kedvencüktől – vagy akár csak néhány, személyesen nekik szóló mondatot vihessenek haza lelkükben, emlékül erről az estéről.
