Kislány korában híres írók székeiben ücsörgött, majd diákként tizenhárom év alatt tíz iskolába járt. Négy világnyelven beszél, és ragadt rá egy kis portugál meg perzsa is. Hegedűművésznek készült, végül zenei diplomata és fesztiválszervező lett. Több mint húsz éve a hazai komolyzenei élet egyik meghatározó alakja. Bár a Zenetudományi Intézetnek otthont adó budavári Erdődy-palotát nem róla nevezték el, de 2020 óta ő a Budapesti Fesztiválzenekar menedzserigazgatója. Erdődy Orsolyával a zenekar Selmeci utcai próbatermében beszélgettünk.
Rojkó Annamária: Édesanyád, E. Csorba Csilla muzeológus, a Petőfi Irodalmi Múzeum egykori főigazgatója, édesapád, Erdődy Gábor történész, az ELTE professzora, majd a rendszerváltás utáni Magyarország első bonni nagykövete. Mindig alávetetted magad a szülők elvárásainak és kívánságainak? Jó kislány voltál vagy lázadó?
Erdődy Orsolya: Alapvetően szeretek megfelelni és maximálisan teljesíteni a tőlem elvártakat, de azért akadtak olyan időszakok, amikor határozottan ellenálltam. Legelőször a zongorázásnak, mert mindig is hegedülni szerettem volna. A szüleim azonban mindketten zongoráztak gyerekkorukban, ezért úgy gondolták, hogy kézenfekvő, ha nekem is ezt a hangszert választják. Nem szerettem gyakorolni, és amikor negyedik osztályos koromban végül megengedték, hogy elkezdjek hegedűt tanulni, attól kezdve a gyakorlásban nem lehetett megállítani. Órákon keresztül húztam a vonót, és utána zongorázni is leültem.
-Minden muzeológus kissé elvarázsolt és nehezen tudja elengedni azt a témát, amit éppen kutat. Édesanyád gyakran magával vitt téged az irodalmi múzeumnak otthont adó Károlyi-palotába? Gyerekként tanúja voltál ennek a szenvedélyének?
-Azt hiszem, hogy anyukám cseppet sem elvarázsolt, inkább nagyon tudatos. Családi legendák szólnak arról, hogy mielőtt megszülettem, éppen az Ady ikonográfián dolgozott. Bár jeleztem, hogy hamarosan kibújok, ő még nem akart bemenni a kórházba, mert szerette volna befejezni a fotóválogatást. Az öcsém, Kristóf születéséhez is kötődik egy hasonló, Madáchhoz kapcsolódó történet. Komolyabbra fordítva a szót, pici korom óta nagyon sokat voltam a múzeumban, ami számomra akkoriban egy elvarázsolt mesekastélynak tűnt.
