A Madách Színházban előfordul, hogy meglepő, mondhatni addig elképzelhetetlen dolgokat találnak ki a nézőik érdeklődésének felcsigázására.
Ott van például, hogy… Színpadra állítanak egy Andrew Lloyd Webber darabot. Ja, nem, ez nem meglepő, össze se tudnám számolni, hány Webber darab megy-ment a színházban. De az, hogy streamelnek egy kifejezetten erre készült előadást… Tévedtem, ez sem olyan meglepő, hiszen elég sokszor, sokféle stílusú előadás lement már ebben a formában. Talán még azon sem indul felfelé senkinek a vérnyomása, ha azt állítjuk: olyan Webber darabot streamelnek itt, amit máskor-máshol még nem láthattunk az országban. Akkor mégis, mi lehet ez az újdonság?
Nézzük a kezdetet: 2021. június 11-én Andrew Lloyd Webber és Don Black „Vasárnap mondd el” című egyszemélyes musicalét Bárány Ferenc fordításában és Szirtes Tamás rendezésében kifejezetten stream-premierként mutatta be a Madách Színház hármas szereposztásban, Gallusz Nikolett, Gubik Petra és Simon Boglárka előadásában.
Az ősbemutató után, július végén újabb csavar került a történetbe: a „Csillagfényes Tetőteraszon”-produkciók sikerén felbuzdulva a streamelt előadást élőben is megtekinthetővé varázsolták a nézők számára. Aki tudja, mit jelent a streamelés, most nyilván felkapja a fejét: „Ezt hogy is?”
Mi is így voltunk, muszáj volt látnunk, hogy hogy zajlik egy ilyen, különösen, hogy előtte kulissza-látogatást is ígért a program. Összegyűlt hát a baráti kör egy része, hogy felfedezzük ezt az eddig létezhetetlennek gondolt eseményt.
A „show” tulajdonképpen két felvonásból áll, az elsőben – turnusokban – belátogathat a közönség a színház Stúdió színpadára, ahol normális, nem vírus nehezítette időben kisebb nézőszámú előadások, próbák folynak. Most azonban, az aktuális helyzetben ez lett az online-előadások helyszíne, itt lett felépítve a Vasárnap mondd el díszlete, mögötte egy hatalmas ledfallal, ahol a naplementétől a buszjáratig és a new-yorki tömegig minden megjeleníthető. Láthattuk a kellékeket, jelmezeket, a szereplőn kívül mindent, ami az előadásban látható. És természetesen itt kapott helyet a musicalek nélkülözhetetlen „hátterét”, biztos alapját nyújtó zenekar, Kocsák Tibor vezetésével.
Ebben az első felvonásban a Madách Színház ügyelője, Hencz György volt a „főszereplő”, aki magával ragadóan, egyszerre komolyan és szórakoztatóan mesélt, gyakorlatilag mindent elmondott, amit a helyszínről és a felvételekről tudni lehet. Érdekesen, közvetlenül udvarias stílusban adta át az információhalmazt – a nézőcsapat végül alig akart visszaindulni a teraszra a tényleges előadásra. Egyértelműen megállapítható: nagy kár lett volna kihagyni ezt a „műsorszámot”.
A tényleges előadás lebonyolítása sokkal egyszerűbb volt, mint ahogy az ember elsőre találgatná: a szereplő, esetünkben Gallusz Nikolett, ugyanúgy lejátssza az előadást a díszletben, ahogy bármelyik streamelt változatban – csakhogy ezúttal a tetőteraszon kihelyezett hatalmas kivetítő előtt ülnek a nézők, akik nem az otthonukban, hanem a Madách Színház tetején, egy pohár pezsgővel a kezükben nézik végig.
Valószínűleg sokan megvonják most a vállukat, hogy „na és?”, de aki látta otthon és itt is az előadást, az pontosan tudja, hogy nagy a különbség. A helyszín hangulata és az a tudat, hogy a képen azt a szobát látom, amelyben az imént én is bent voltam, és hogy az egész előadás két szinttel odébb, a közvetlen közelemben jön létre, nem látom ugyan magam előtt, mint egy színpadot, és mégis… Ez semmihez nem fogható élmény. Mindenképpen érdemes egyszer átélni.
A darab végén a főszereplő, Gallusz Nikolett, az előadás karnagya, Kocsák Tibor és a rendező, Szirtes Tamás megosztotta gondolatait a darabról, az on-line előadásokról és a pandémiás helyzetről, amely egyáltalán az ilyen ötletek megszületésére késztette a színházakat. Megható, kedves és a jövőbe mutató szavak hangzottak el a színház közeli és lehetséges távoli jövőjéről, majd egy ráadással, Mária Magdolna dalával a Jézus Krisztus Szupersztárból, véget ért az este.
Mivel ez az írás most nem előadás-beszámoló, ezért maradt ki annak részletezése, hogy mennyire jó volt Gallusz Niki, hogy a hangjának kifejező erejével bármit el tud játszani a boldogságtól a lelkes tini-korba visszarepülő szerelmes lánytól a mindenben csalódott, kiábrándult, már-már öregedni kezdő asszonyig… Aki látta a darabot, az úgyis tudja, aki nem, annak csak azt javasolhatom, hogy hamar pótolja be!
