„Nagyon izgi!” meg „rém érdekes” – Janikovszky Éva valószínűleg ezekkel az általa gyakran használt kifejezésekkel minősítené a Naplóm, 1938–1944 című kötetet, amely tavaly az év egyik sikerkönyve volt. Ám ez a kiadvány éppen róla szól, neki állít emléket, fiatal lányként ő maga írta. Kucses Évát – ahogy akkor hívták – már bakfis korában is remek humor és kiváló íráskészség jellemezte. A naplóról, a családról és az olasz életérzésről fiával, Janikovszky Jánossal, a Móra Kiadó vezérigazgatójával beszélgettünk.
– Mindig is tudta, hogy az édesanyja megőrizte azokat a kockás füzeteket, amelyekbe gyerekként feljegyezte a vele történt eseményeket? Más emlékeket is megőrzött abból az időből?
– Anyám lánykorában Szegeden élt a családjával. Amikor 1948 körül megismerte aput, akkor már Budapesten élt, itt járt egyetemre. A hagyatékát ma is abban a Bajza utcai lakásban őrzöm, ahol én is felnőttem, és ahol a mai napig bejelentett lakos vagyok. Egyébként nem csak ő volt gyűjtögető, hanem az anyukája, és az előző generációk is.
A Szegedről felkerült régi bútorok közül való az a komód is, amelynek a harmadik fiókjában lapultak a kívül kockás, belül vonalas spirálfüzetek. Nem kellett sokat kutatnom, mert anyu az Ugyan kinek gyűjtögetünk? című tárcában pontosan leírta, hol vannak az egykori naplók.
