Kezdőlap Hírek Kultúra Riszálják úgy is

Riszálják úgy is

Fotók: Juhász Éva -
595
0

Be kell ismernem, nem szeretem a Madagaszkár című rajzfilmet. Nem tetszenek a rajzok, így nem tetszik a film sem. Ebből következően nem nagyon tudtam elképzelni, mire számítsak, mikor beültem a Pesti Magyar Színház „Madagaszkár, zenés kalandtúra” meghatározású előadásának bemutatójára, 2022. november 5-én. Tartottam tőle, hogy éppúgy nem fogom szeretni, mint a filmet. Az élet és a színház azonban mindig megmutatja, hogy minden megváltozhat.

A Gémes Antos rendezte produkciónak úgy a második jeleneténél ugrottam vissza zökkenőmentesen “gyerekbe”, nagyjából a mellettem ülő tíz éves kisfiú lelkesültségi szintjére és tapsolva-nevetve, akár még énekelve is élveztem az előadást. Mert tetszett. Nagyon.

A díszletek és a jelmezek ötletesek, döntő többségükben aranyosak – Kovács Yvette Alida munkái -, a színészek remekül énekelnek és – amennyire a jelmezek engedik – táncolnak, a karakterek egyszerűen szerethetőek.

A táncosok és az ensemble tagjai fantasztikus munkát végeznek, látványossá, élővé teszik a helyszíneket, legyen az a New York-i állatkert vagy Madagaszkár vadonja. Hatalmas gratuláció mindegyiküknek.

Nem mehetünk el szó nélkül a zene mellett. George Noriega és Joel Someillan dalai messze felülmúlják a nagy sikerű és valószínűleg csak engem nagyon idegesítő Riszálom így is, úgy is címen befutott világslágert, a dallamok változatosak, mégis egységes egészet alkotnak. Természetesen ahhoz, hogy ezt a hatást elérjék, szükség van olyan énekhangokra, amelyeken ezek a dalok igazán jól szólnak és ebben a csapatban megvannak ezek a hangok. Néhány dal után felmerült bennem, hogy vajon megkapható-e cd-n az előadás zenei anyaga, mert valószínűleg megvenném.

Bár a darab ifjúsági előadás, gyerekeknek inkább szól, mint felnőtteknek, de amellett, hogy élvezhető felnőttként is, mi már látjuk azt is, amit a gyerekek nem és nekik még nem is szabad: a munkát, ami egy ilyen vidám, felhőtlenül szórakoztató előadás mögött van. Többek között azt a munkát, amit az öltöztetők, sminkesek és úgy általában a “háttérben” dolgozók végeznek azért, hogy az előadáson még véletlenül se látsszon meg ez a munka. Őket is dicséri az a tény, hogy az előadás látványosra, szórakoztatóra és szépre sikerült és remélhetőleg hosszú időn át, nagy sikerrel megy majd a Pesti Magyar Színház nagyszínpadán.