Yulia Brodskava évek óta a könnyű hátterekhez vonzódott sűrűn foltozott papírportréin. „Szinte korábban még csak fel sem merült bennem annak a lehetősége, hogy a fehéren kívül bármilyen más színt is kellene használnom. A fehér ugyanis csodálatos színvisszaverődéseket tesz lehetővé, valamint a papír sávok vegyes színvisszaverődéseit is a lehető legteljesebben megjeleníti és kihangsúlyozza.-nyilatkozta.
Az elmúlt hónapokban azonban az Egyesült Királyságban élő művész elkezdett sötét vásznakat használni, amelyek természetesen új kihívások elé állították néhány korábban alkalmazott, bevett alkotási módszerét.
Ilyen például a vékony szalagokkal készített portrék esete, amely nem egykönnyen ültethető át az új környezetbe. „ A fekete szín sűrű, domináns, elnyel minden visszaverődést és a legtöbb árnyékot is; csak a papírcsíkok felső szélei maradnak láthatóak”-mondta a művész.
Így a korábban bevett megközelítés helyeztt Brodskaya nagyobb tekercsekre és hajlításokra összpontosított, hogy elérje a szükséges kontrasztot.
Számtalan élettel telített, vibráló portréja tartalmaz nagyobb háromdimenziós sávokat, amelyek ecsetvonásokhoz hasonlítanak, ez pedig egy egyértelmű főhajtás a művész úgynevezett „papírral festés” módszere előtt, amely segít kiemelni a kompozíció egymástól elkülönülő jellemvonásait.
„Rengeteg üres, sötét helyet hagyok és beolvasztok színes részeket, hogy fokozatosan áthelyezzem őket a fekete semmibe, így a háttér kiemelt szerepet játszik ezekben az új munkáimban.
