Kezdőlap Hírek Gasztro Anya a konyhában

Anya a konyhában

Fotók: Farkas Krisztina, nyitókép: Pap Zsófia -
536
0
Anya a konyhában

Szeretném bemutatni Anyát. A neve Adél és nem szakács-cukrász, mint azt a művei alapján gondolnánk. Én a 2000-es évek elején az akkor nagy népszerűségnek örvendő színházi chatszobában ismertem meg és lévén egy csupaszív-csupahumor lány, azonnal megkedveltem.


Eltelt sok év, közben belőle kétgyermekes anyuka vált és szinte csak a közös hobbik okán, színházban és/vagy fotózásokon találkoztunk. Facebook-os fotósoldalát (Adél Photography) lelkesen frissíti, egyszer csak 2020. március 20-án megjelent sütő-főző oldala, az “Anya a konyhában”.

Anya a konyhábanAnya egy igazi példakép: szép családot koordinál, két gyermeket nevel, dolgozik, fotózik, fut – és emellett velünk, konyhai kontárokkal is megosztja tapasztalatait, magyaráz-mesél-segít, többen vagyunk, akik az ő receptjei nyomán tanultuk meg egy-egy étel, péksüti vagy édesség elkészítését.

Ki is Adél, akinek kulináris teremtményeiről szinte naponta jelennek meg az oldalon képek, és akinek tiszta szívből irigyeljük két fiát, hogy bármikor meg is kóstolhatják, amit mi csak látunk?

– Hogy jött a név?

-Egy nagyon kedves fotós kolléga javasolta, hogy úgyis folyton sütök-főzök, miért nem csinálok egy ilyen témájú oldalt? Elgondolkodva álltam a konyhában, az járt a fejemben, hogy végülis anya vagyok, a konyhában vagyok… Nagyjából ez volt a folyamat.

– És miért pont a konyha?

-Egy nagyon és egy eléggé finnyás fiúgyermek mellett kénytelen vagyok azzal is foglalkozni, hogy az étel, amit eléjük teszek, ránézésre felkeltse az érdeklődésüket. Ők igazából szemmel esznek, ami nem tetszik nekik, meg sem kóstolják. Vannak hozzávalók, amiket úgy kell belecsempésznem az ételbe, hogy véletlenül se vegyék észre. Ilyen például a tejföl, aminek a dobozához se nyúlnak hozzá, ha nem muszáj, de persze a csirkepaprikás jöhet nyugodtan. (nevet)

Anya a konyhában– Teljes munkaidőben dolgozol?

-Persze.

– És neked nagyjából hány órából áll egy nap?

-(nevet) Nagyon kicsi az alvásigényem. Munka után – egy pénzintézetnél dolgozom kisvállalati tanácsadóként – jön a főzés, vacsora, tanulás a fiúkkal és ha ágyba kerültek, akkor tudok például a másnapi tízóraira kalácsot, péksüteményt sütni. Ez is úgy jött, hogy a gyerekek nem eszik meg a szendvicset, kénytelen voltam kitalálni valamit, hogy mégis legyen tízóraijuk. Éjszakára marad a tanulás is, és minden más, saját célú tevékenység.

– Mit tanulsz?

-Évek óta tanulom a fotózást, ez is olyan szerelem, amit folyamatosan tanulunk. Most is ezt a tudást bővítem.

– Ez is egy olyan dolog, amit egy életen át kell játszani?

– Pontosan.

– Térjünk vissza a sütés-főzéshez. Honnan veszed a recepteket?

-Erdélyi származású lévén régi családi receptjeim is vannak, ezeket többnyire saját magamnak készítem el. A már említett szemmelevés miatt a fiúk például a puliszkát meg sem kóstolták. A többi étel úgy áll össze, hogy megnézek a neten 4-5 receptet és ezek alapján “gyúrok” egy hatodikat. A gyerekek válogatósak, a férjem cukorbeteg – elég sok módosítást kell tegyek egy-egy “kész” recepten, hogy mindenki igényének megfeleljen. És persze az alternatív hozzávalók nem mindig pont úgy viselkednek, mint az eredetiek, így néha kell több nekifutás, mire tálalásra kész az étel.

Anya a konyhában– Azonnal fotózol? Műterem, megvilágítás?

-Ó, hogyne! (nevet) A fele igaz, azonnal fotózok, többnyire telefonnal, mert ha elindulok a gépért, mire visszafordulok már nincs mit fotóznom. (nevet) A fotózás kapcsán tanultam food stylingot is, de két gyerek mellett többnyire csak rögtönzött fotózásokra van idő.
Szeretek természetes fénynél fotózni, így, amikor már jó idő van kint, szívesen viszem ki a kertbe az elkészült “művet”, hogy szebb képek készülhessenek, de szemfülesnek és hangosnak kell lennem, mert ha nem mondom el elégszer, hogy “Még nem nyúlsz hozzá!”, megintcsak a maradékot tudom lefotózni, ami amúgy sokszor még jól is tud mutatni egy-egy képen. (nevet)

– A tejfölt már említetted, azon kívül van még olyan hozzávaló, amit nem láthatnak meg? Van kedvenc ételük?

-Egyértelmű családi kedvenc nálunk a bolognai. Elvileg nem tehetek bele hagymát, és az ő ismereteik szerint zöldség sincs benne. Ha megtudnák, mennyi répát és egyebet reszelek bele… (nevet)

– Az olasz konyha a kedvenc?

-Igen. Tészták, főleg a bolognai és a carbonara. De húslevest és rántott húst is bármikor csinálhatok. Viszont a foci iránti rajongás hozta, hogy a zöld-fehér színezetű spenótos nokedli a legkedvesebb mindhárom fiú számára. Innen ered a neve is:

Fradinokedli

Gyerekeknél az egyik legnagyobb kihívás, hogy rávegyük őket a zöldségek evésére. A spenót különösen nagy mumus szokott lenni.
Az enyémek is így voltak ezzel, főleg pici korukban. Olyan 3 éves lehetett a fiam, amikor eszembe jutott, hogy egyszer spenótos nokedlit ettem az egyik barátnőmnél. Gondoltam próba cseresznye, mit veszíthetek… Amikor a gyerek elé tettem a zöld nokedlit, a reszelt sajttal, felkiáltott: Anyaaaa, ez fjadi nokedli!
Azóta mi így hívjuk, és gyakran kérik, hogy készítsem el. Ráadásul nem egy bonyolult fogás, és gyorsan megvan.

1 csomag spenótpürét kiolvasztok, hozzákeverek 2 egész tojást, sózom, borsozom, és 1-2 zúzott fokhagymával megbolondítom. Felöntöm kb 1dl vízzel, és annyi lisztet adok hozzá, hogy nokedlitészta állaga legyen. Lobogó, sós vízbe szaggatom.
Közben egy serpenyőben oliva olajon megfuttatok pár gerezd, szeletekre vágott fokhagymát. Ebbe szedem bele a kész nokedliket. Jól összeforgatom, és már tálalható is.
Fokhagymás tejföllel, füstölt sajttal az igazi, ha pedig nagyon húsimádó a család, süssetek hozzá kockázott bacont, azzal lesz csak igazán íncsiklandozó.
Íme:

Anya a konyhában