A városban kerékpárral közlekedik, de pár hónapja a legkedvesebb időtöltése a lakóautóépítés. Másfél évtizede a Katona József Színház tagja, a legközelebbi bemutatója azonban a Madách-ban lesz. Különleges eszköztárú művész, akivel a tabániak gyakran személyesen is összefuthatnak. Jordán Adéllal beszélgettünk.
Rojkó Annamária: Még az internetes lexikonban, a Wikipédián is hangsúlyosan szerepel, hogy „gyermekkora óta az I. kerületi Tabán lakója”. Milyen élmények fűznek a környékhez?
Jordán Adél: Tényleg ez olvasható a nevem alatt? Bevallom, még sosem néztem rá a saját Wikipédia oldalamra, de ismeretlenül is köszönöm annak, aki írta. Valóban erős a kötődésem ehhez a helyhez. Tízéves korom óta –, két rövid megszakítással – harminc éve lakom a Szarvas téren, ma is ugyanabban a házban, ahol az anyukám (Lázár Kati Kossuth-díjas színművész). Lelkileg és térben is nagyon szoros kapcsolatban vagyunk. Az Aranyszarvas étterem a fénykorát élte, amikor ideköltöztünk. A terasz fölött lakunk, ezért minden este cigányzenére aludtam el. Csodálatos időszak volt.
– Kislányként is így élted meg, vagy csak a nosztalgia miatt említed?
– Gyerekként az ember sokkal jobban alkalmazkodik a környezetéhez. Tényleg nagyon szerettem a muzsikát, és később egy ideig a bőgő hangja nélkül nem is nagyon tudtam álomra hajtani a fejem. Mostanában egészen másról álmodozom, mert vettünk egy Fiat Ducato furgont, amiből lakóautót építünk. Használt autó, de nagyon kevés kilométer van benne. Olaszországból jött, ahol nem sózzák az utakat, jó állapotban van a futóműve, és a szerelő szerint még egy jó darabig használhatjuk. (Utána meg leállítjuk egy telekre, és lesz egy apró házacskánk.) Olyan magas, hogy fel lehet benne állni, és a hosszúsága is megfelelő. Nemrég lettünk kész a padlószigeteléssel.
