Justin Bateman brit művész 2001 óta tevékenykedik, de az alábbi 2019-es alkotásai (“Stona Lisa”, “Pebble Picasso”) voltak azok, amelyek futótűzként terjedtek el.
Bateman 2020 elején egyhetes nyaralásra indult Thaiföldre, de a globális zárlat lecsapott, és a művész a régióba zárva találta magát, ahol rengeteg ideje – és sziklája – volt arra, hogy újabb műveket alkosson.
“Sok éve foglalkozom a land arttal, olyan művészek inspiráltak, mint Andy Goldsworthy és a tibeti szerzetesek spirituális gyakorlatai.
A szerzetesek sok órát töltenek homokmandalák készítésével, hogy aztán a befejezés után elfújják őket. A múlandóság fontos jellemzője a munkámnak; meddig kell egy műalkotásnak léteznie ahhoz, hogy értéket képviseljen?
Elutasítva a “magas művészet” anyagait, mint a bronz és az olaj (a “reneszánsz istenek” anyagai), és visszatérve a barlanglakó őseinkhez hasonló egyszerűséghez. Mondhatnánk, hogy a kavicsok az én pixeleim.”
“Egy olyan világban, ahol a többre való a csillapíthatatlan vágyakozás, én inkább kevesebbet használok; a munkámról készült felvétel csak egy digitális lábnyom, mivel nem hagyok fizikai nyomot a jelenlétemről a környezetben. Munkáim az emberek, a hely és az idő, a rend és a káosz témáit kutatják.”
