A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház idén októberben lesz 125. éves. A jeles évforduló méltó megünnepléseképp kerül bemutatásra Lévay Szilveszter és Michael Kunze nagyívű musicalje, az Elisabeth.
Az Erzsébet királyné mindenki által ismert történetét bemutató darabban 2002-ben a Budapesti Operettszínházban Polyák Lilla hatalmas sikerrel alakította a címszerepet. 2021/22-es évadban ismét ő játssza majd Elisabeth ikonikus karakterét, ennek apropóján kezdtünk beszélgetni a darabról, a színházról és színházhoz, élethez való hozzáállásról.
Hogyan kerültél Kecskemétre?
– Szente Vajk, aki a kecskeméti színház főrendezője és az említett darab rendezője is, hívott meg engem erre a szerepre. Kecskemét azért is foglal el különleges helyet a szívemben, mert édesapám szülővárosa, ezért nagyon-nagyon régi titkos vágyam volt, hogy ebben a színházban játszhassak. A pályám elejét leszámítva nem nagyon dolgoztam vidéken, főleg egyeztethetetlenségi okokból. A két gyermekem miatt is próbáltam a rezidenciát Pesten tartani. (nevet). Most már nagyok a gyerekek, és bár nincs velük kevesebb gond, mint kiskorukban, és legalább ugyanannyi időt és törődést igényelnek, de azért könnyebben megoldjuk a külön közlekedést, például már nem kell őket megetetni, mert ha nagy duzzogva is, de azért megcsinálják maguknak. (nevet) A gyereknevelés egy olyan sarkalatos pontja a színészi létnek, ami egy külön döntést igényel, hogy „tudok én két életet élni egyszerre?”. Ez egy folyamatos, mind a két irányba való megfelelési kényszer. Nem csinálnám soha máshogy, mindenesetre az előbb említettek elég nagy szerepet játszottak abban, hogy az elmúlt időben nem igazán vállaltam vidéki színházi fellépéseket.
Ez a kecskeméti Elisabeth előadás azért is különlegesség lesz, mert a színpadra állítás apropója a színház fennállásának 125. évfordulója.
– Így van, Ferenc József nagyon nagy részt vállalt annakidején a színház felépítésében és komoly összegeket adományozott a színháznak, úgyhogy ez nem csak a jubileumiról szól. A színház és Ferenc József közeli kapcsolatát egy dísztábla is mutatja, ami az előtérben található. Azért is különleges ez a bemutató, mert egy olyan darab bemutatásával ünnepli a város ezt a 125 évet, amiben a Ferenc József karaktere is megjelenik a színpadon.
Változik egy szerep megformálása az idő múlásával? Van, amit máshogy gondolsz, másképp értékelsz, ahogy emberként és színészként is egyre érettebb leszel?
– Hú, rengeteget. Van egy olyan ikonikus szerepem, amit nagyon régóta, majdnem húsz éve játszom, ez az Anna Karenina a Madách Színházban. Ugyanakkor, 2002-ben mutattuk be, mint az Elisabeth-et. Ezt a szerepet is nagyon fiatalon kezdtem játszani és nagyobb kihagyásokkal még most is a színház repertoárján van. Ez a szerep a pályakezdésemtől kezdve a gyermekvállalásaimon keresztül, a döntéseim nagy részében velem volt. Azt hiszem Karenina alakításomon elég jól látszik, hogy én hogyan fejlődtem vagy formálódtam az évek alatt.
Az Elisabeth-et ugyanakkor, 2002-ben mutattam be, és bár évekig játszottam, mindig úgy éreztem, hogy még nem mutattam meg mindent, ami ebben a szerepben van, és már azt gondoltam, hogy nem is fogom. Ezért is különösen nagy ajándék a sorstól, hogy egy újszerű megoldással, amit a nézők majd láthatnak, hiteles lehet mindenkinek, hogy én még eljátszhatom Elisabeth-et. Vajk azt találta ki, hogy Elisabeth-et két színésznőre bízza, egy egészen fiatal és egy érettebb karakterre bontja a szerepet.
Sokat remélek ettől az előadástól és nagyon sokat szeretnék adni magamból is. Biztos vagyok benne, hogy más lesz ez az előadás és más lesz az alakításom is, hiszen a hangsúlyok az idő elteltével eltolódnak az ember életében.
Elisabeth világa, a XIX. század második fele-vége mennyire áll közel hozzád?
– Nagyon szeretem a kosztümös szerepeket. Azt gondolom a színház egyik legfőbb varázsa éppen az, hogy olyan korszakokat is átélhet az ember, olyan ruhákba is belebújhat, amiket egyébként az utcán nem hordana.
Azt fel tudod sorolni hirtelen, hogy hány előadásban játszol egyszerre színházakban?
– Egyáltalán nem. (nevet) Már csak azért sem, mert ez a COVID-helyzet rettenetesen felborogatott mindent. Szerintem mindenki kétségbeesetten várja, hogy mi indul, hogy indul, tele vannak a színházak le nem játszott előadásokkal, olyan megváltott jegyekkel, amik remélhetőleg nem mind lettek visszaváltva, bérletes előadásokat kell pótolni – úgyhogy rengeteg előadás halmozódott fel.
A Madách Színházban ott van a Mary Poppins, az Én, József Attila, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, a Tanulmány a nőkről, de nem tudom, hogy mi fér majd bele az évadba.
Az Operettszínházban a Szépség és a Szörnyeteg, az István a király. Ott két új bemutatóm biztos, hogy lesz. Az egyik a Nine, ami a Fellini 8 és fél című ikonikus filmjének a musical változata, a másik pedig a Kálmán Imre Teátrumban a Veszedelmes viszonyok, ami szintén nagyon izgalmasnak ígérkezik. Reméljük, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnénk.
A József Attila Színházban a tavalyi évadban mutattuk be a 9-től 5-ig című darabot, szintén Szente Vajk rendezésében. Sajnos csak néhány előadást tudtunk eljátszani belőle. Remélem, hogy szeptembertől minden előadásunkat újra láthatja majd a közönség.
Lelkileg hogy lehetett bírni, hogy ez is elmarad, arról se tudod, hogy holnap eljátszhatod-e vagy bezár a színház… Mennyire viselt ez meg?
– Ez szerintem egy nagyon tanulságos időszak volt mindenki számára. Ráébredtünk, hogy ezeket a nagy előre-tervezéseket be kell fejezni és tényleg sokkal inkább megpróbálni a jelenben létezni és a mának élni. Én legalábbis próbáltam ennek az üzenetét meghallani és kivenni belőle, amit lehet. Javíthatatlanul pozitív gondolkodású vagyok. Amikor jönnek a negatív hullámok – mert természetesen mindenkinek jönnek ilyenek -, akkor próbálom elhessegetni őket és megkeresni, hogy mi lesz nekem ebben jó. Nagyon sok nehéz időszakon átsegített, hogy tudtam: ha most még nem is látom, valamitől később meg fogom érteni, hogy ez miért vagy mire jó nekem.
Ezt az időszakot én arra használtam fel, hogy teljes mértékig a családomra, a gyerekeimre fókuszáltam és megpróbáltam minden időmet és figyelmemet nekik szentelni. Sokszor ez abban nyilvánult meg, hogy főztem nekik és teljesen rendbe tettem az étkezésünket. Minden nap megsütöttem az alternatív lisztekből a kis kenyereket és zsemléket, ahogy mindig is szerettem volna. Teljesen kivettem a fehér lisztet és a cukrot az étkezésükből. Az egészséges táplálkozás szerintem nagyon fontos, csak az időhiány miatt eddig nem tudtam mindig kivitelezni. Ebben az évben jutott időnk a mélyebb beszélgetésekre, valamint arra, hogy az on-line iskolában – mert az sem egy könnyű helyzet – ott legyek és támogassam a fiaimat. Máté felkészülésében is sokkal jobban tudtam segédkezni, ugyanis neki idén versenyszezonja van, ami hatalmas munkát és igényel tőle és ugyanannyi figyelmet tőlem. Az ő étkezését is rendben kell mind a mai napig tartani, ott lenni, amikor szükség van rám. Az, hogy száz százalékosan a családommal tudtam és tudok foglalkozni, az mindenképpen segített pozitívan átvészelni ezt az időszakot. Úgy érzem, minannyian nagyon sokat töltődtünk.
A COVID-időszak sok minden más mellett arra is „hasznos” volt számomra, hogy készült egy új dalom. Ezt októberben hallhatja majd a közönség. Az utolsó simítások még folynak, de már alig várom, hogy megmutathassam.
Mi is nagyon várjuk! Azt kell mondjam, üdítő azt hallani, hogy nem mindenki panaszkodik csak, van, aki a szépséget is megtalálja a rosszban is.
– Nem volt és most sem könnyű időszak ez sajnos, és nem vagyunk anyagilag sem olyan szinten tartalékokkal ellátva, hogy ezt egy kézlegyintéssel elintézzem. Igen, okoz problémákat az, hogy a következő hónapot is ki kell fizetni, de azért nem panaszkodom, mert azt gondolom, hogy még mindig szerencsésnek mondhatom magunkat. Nem akarok, és nem is szeretek panaszkodni, inkább a megoldás irányába nézek és azt próbálom megtalálni. Hiszek benne, hogyha mi jól csináljuk a dolgainkat, akkor fentről is kapunk hozzá segítséget. Úgy értem a „jó”-t, hogy nem bántok direkt senkit, nem kívánok rosszat senkinek, beletesszük a munkát mindenbe, amibe kell és ezért nyugodtan tudok tükörbe nézni. Azt hiszem, ezek azok a dolgok, amik megkapják később azt a jutalmat, amit megérdemelnek.
Ez a pozitív hozzáállás rengeteget ad az embereknek, ezzel is tudsz hatni, nem csak a színpadról. És végre beszélhetünk már a színpadról is: nyári fellépésekből sok lesz?
– Szerencsére nyárra már van néhány felkésésem, bár azt látom, hogy mind a szervezők, mind pedig a nézők nagyon óvatosak. Túl vagyok az első koncertjeimen is, amik nagyon nagy élmények volt. Július-augusztusra pedig vannak már lekötött fellépéseim.
Tényleg úgy tűnik, mindenki örül, hogy végre dolgozhat. Ez nekünk nézőknek is jó, de úgy gondolom, nektek is.
Nagyon remélem, hogy a negyedik hullám nem üt be, és azt is, hogy szeptemberben lesznek még színházak, mert azt hiszem, hogy én is és a közönség is nagyon várjuk, hogy rendesen elinduljon az évad. Nemrég lejátszottunk néhány István a király-előadást az Operettszínházban – nagyon egzotikus élmény volt újra találkozni a közönséggel. Én mostanra azt érzem, hogy kipihentem magam és nagyon állnék a vártán, nagyon szeretném, ha a közönség és én rendszeresen tudnánk találkozni a következő évadban, nem csak így, időszakosan.
