Dolhai Attila legutóbbi, Genezis című albumának élő bemutatására csak a pandémiás időszak lezárásával kerülhetett sor, ezért még csak néhány koncertet tarthatott a dalokból, a siker azonban így is egyértelműen megmutatkozik.
A zenei anyag jellegzetessége, hogy a dallamvilág rockos, keményebb, mint amit Dolhai Attilától ezidáig megszokhattunk, a szövegek nagy része viszont mélyen érzelmes, vágyakozásról, csalódásról, boldogságról mesél. De pontosan miről is? Mindig az kerül a papírra, aminek a megfogalmazását eltervezte? Ha leül dalt írni, megírja és készen van, vagy többször elő- előveszi és át- meg átjavítja? Hogyan kell elképzelni azt a folyamatot, aminek a végén egy dal mellé négy név kerül a zeneszerző nevéhez? A kész dallamhoz íródik a szöveg vagy fordítva?
Ezekre és hasonló kérdésekre remélünk választ kapni, amikor megkérjük Dolhai Attilát, meséljen az album dalainak születéséről. Tíz héten át, a következő Genezis-koncertig (április 16.) egy-egy dal történetével ismertet meg bennünket az énekes-szerző.
Az album dalainak sorrendjében haladva az első dal: „Legyen a Tiéd!”.
„Egy dalszöveg, akár egy vers, nem elhatározásból születik. Van, amikor egy-egy hangulat hív elő egy gondolatot, ami aztán tovább burjánzik és lesz belőle egy dalszöveg. Van, amikor csak bekattan reggel egy mondat, vagy futás közben eszembe jut valami, ami bennem marad a nap végéig, vagy akár látok egy szituációt magam körül, látok küzdeni egy férfit vagy egy nőt valamiért – és abból születik meg a szöveg.
A “Legyen a Tiéd!” egy ilyen szituációból indult el, aztán a végső változat mégsem arról szól. Néha azt gondolom, hogy ezek a versek nem is igazán az én műveim, én csak hagyom sodorni magam az asszociációk világában és leírom. Ez talán az alkotásnak az egyik legszebb része, hogy tulajdonképpen az eszköze vagyok a megszületésének, de nem vagyok biztos benne, hogy én magam gondoltam azt, amit leírtam. Persze, amikor már átfésülöm, addigra már én is azt gondolom, hogy ezt gondoltam, de amikor fogalmazódik, sokszor a rímek hozzák a következő asszociációt és valami egészen új dolog költözik be a szövegbe, amit én nem is terveztem.
A “Legyen a Tiéd!” egy érdekes szöveg, a megírásától odáig, hogy a közönség elé került, 180 fokos fordulatot vett az értelmezése, átfogalmazódott a dal tartalmilag. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a szövegen változtattam, csak ma már máshonnan közelítem meg az értelmét.
A dalszöveg gondolat-indítója egy kapcsolati feszültségből alakult, a környezetemben volt egy nehéz időszakot átélő pár és láttam, hogy hogyan küzdenek egymással. Az elengedés volt az igazi indítókulcsa a szövegnek, a szabadulás attól a sok-sok feszültségtől, amiből már nem láttak kiutat, kiszabadulni, elmenekülni akartak, mást semmit. Valójában az volt az indító érzés, hogy „Legyen a tiéd minden, csak hagyjál elmenni, megszabadulni!”. Ám mire eljutottam a dal felénekléséig, már egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ennek a dalnak erről kell szólnia. Aztán mikor jöttek az első visszajelzések a hallgatóktól, hogy ez milyen szép, szerelmes dal, akkor kapott egy új megfogalmazást, egy új nézőpontot a dal szövege, tartalma, azóta így éneklem a koncerteken. Ez igazán örömteli dolog, hiszen született egy dal, amit nem igazán pozitív értelműnek írtam, de mire elért a közönséghez, addigra kiderült, hogy valóban, lehet ez egy szerelmes dal, egy szerelmes vers is. Bár az én olvasatomban nem ez az értelme, hanem az, hogy azoknak, akik hallgatják a zenémet és hallgatnak engem, odaadnám mindenemet. Persze a dalszövegnek nem minden sora támasztja ezt alá, mert eredetileg nem ebben az asszociációban íródott, de mire odaértünk, addigra ez lett és én örömmel tudom ezt énekelni a közönségnek.
A Szétszakítottakban előfordult már, hogy leírtam egy dalszöveget és az szinte változtatás nélkül úgy lett felénekelve, de ezen a lemezen és általában rám nem jellemző, hogy nem javítgatnék bele egy-egy dalba, miután leírtam, egészen addig, míg fel nem énekeltem, mert akkor elengedem. Késznek minősül, akkor már nem változtatok rajta többet.
Ez a dal versnek, szövegnek indult, utána került bele egy dallamvilágba. Egy gitárral vagy egy zongorával eljátszott dalra még nem mondhatjuk ki, hogy az készen van. Szépen „fel kell öltöztetni”, formálgatni, amikor egy ötlet elkerül a hangszerelőkhöz, Mátéhoz és Ádámhoz – a Brandenburg tesókhoz –, akkor ők azért ehhez hozzáteszik a maguk gondolatát, mindenki egy kicsit külső szemmel kontrollál engem, amit én nehezen tolerálok, de ezt ők már tudják. Ismernek: makacs vagyok. Azért persze Máté és Ádám meg tudnak győzni olyanokról például, hogy ne mégegy verze jöjjön, hanem egy refrén, vagy fordítva, ezekre abszolút nyitott vagyok. Így ők is magukénak érezhetik és az ő alkotásukká is válik. Én kifejezetten szeretem azt, hogyha egy dal csapatmunkával születik meg, így aztán mikor kimegyünk a színpadra, mindenki egy kicsit a saját muzsikáját játssza. És így talán már az is érthető, hogy miért van egyik-másik dalnak akár négy zeneszerzője is.
A dalok, dalszövegek nagy részében az a szép, hogy mindenkinek mást jelentenek, valamit, amitől az övé, amibe belekapaszkodhat, amitől a saját érzéseire ismer rá benne.”
„Ahogy szeretnéd, legyen úgy mindenképp.”
(Album: Genezis
Dal: Legyen a Tiéd!
Szöveg: Dolhai Attila
Zene: Brandenburg Ádám, Brandenburg Máté, Csiszár Ferenc, Dolhai Attila)
(A dal az idézetre kattintva meghallgatható.)
