Megszokhattuk az elmúlt években, hogy bármilyen témában, bármilyen ürüggyel vagy ötletből lehet bármilyen fesztivált rendezni, de amit a Budapesti Operettszínház a 10. Színházi Olimpia keretében mutat be, az egy igazi különlegesség. Csárdáskirálynő Fesztivál címen francia, litván és magyar Csárdáskirálynő előadások láthatók a Nagymező utcai teátrumban június 3-án, 7-én és 10-én, mindhárom napon 19:00 órától. Az eseménysorozatot megkoronázza a Találkozások – Best of Csárdás Nemzetközi Operett Gála június 11-én este.
Az Aria Hotel Budapestben megtartott sajtótájékoztató kiemelt vendégei Erikas Petrikas miniszter úr a Litván Köztársaság magyarországi nagykövetsége képviseletében, valamint Pierre Pedico, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális és együttműködési tanácsosa és a Budapesti Francia Intézet igazgatója voltak. A sajtótájékoztató műsorvezetője Nádasi Veronika volt, résztvevői pedig: Eleni Korani művészettörténész, az Ernst Galéria tulajdonosa, a Honthy-díj alapítója, az operett nagykövete; Fischl Mónika Liszt Ferenc-díjas énekművész, színésznő; Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója; Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színművész, a Találkozások – Best of Csárdás Nemzetközi Operett Gála rendezője és Oláh Zsolt színházi elemző, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet munkatársa.
Kiss-B. Atilla főigazgató történelmi és kultúrtörténeti eseményként értékelte, hogy a 10. Színházi Olimpia éppen 2023-ban, a magyar operett évében kerül Magyarországon megrendezésre és kihangsúlyozta, hogy először szerepel magyar operett a világ egyik legrangosabb, nemzetközi színházi seregszemléjén. Elmondása szerint a magyar operett élő és virágzó műfaj, ami egyszerre bír nemzeti és egyetemes értékekkel.
A litván és a francia előadás alkotói és szereplői videóüzenetben köszöntötték a résztvevőket, valamint a magyar közönséget, egyúttal kifejezték abbéli reményüket, hogy elnyerik majd a nézők tetszését a különleges és egyedi Csárdáskirálynő előadások.
Fischl Mónika több különböző Csárdáskirálynő előadás címszerepét elénekelte már és úgy véli, Kálmán Imre műve képviseli igazán a magyar operett karakterét, utánozhatatlan temperamentumát és minden érdemét.
Homonnay Zsolt mindenekelőtt elárulta, hogy a Csárdáskirálynő fesztivál záróakkordjaként az ő rendezésében bemutatásra kerülő „Találkozások – Best of Csárdás” gála eredetileg tervezett címét – „Egy a szívem, egy a párom – találkozások a Csárdáskirálynő kapcsán az operett világában” – azért kellett megváltoztatni, mert „Túl hosszú volt, nem fért ki a plakátokra.” A Találkozások cím érzése szerint lefedi rendezői szándékát, mely az, hogy „Találkozások legyenek a színpadon, találkozások legyenek művészi platformon, emberi platformon és a zene világában is. A Csárdáskirálynő mellett – ami a gerincét adja ennek az estnek -, mindenki meg tudja mutatni a saját repertoárját, saját megközelítését, operett-játszását, valamint találkozhat ez az eltérő, vagy talán nagyon is közös gondolkodás a színpadon egymással. Művészileg is és emberileg is. Ez nagyon-nagyon sok csodálatos meglepetést fog még hordozni és én azt szeretném, hogy ez a találkozás minél több rétegű legyen, minél mélyebb legyen és minél több kapoccsal fonódjon össze.” Kálmán Imre száztíz évvel ezelőtt megírt művének hatásáról – az akkori és a mai hatások kísérteties hasonlóságáról – egyszerűen levezette, hogy ez egyfajta halhatatlanságot jelent a zeneszerző lelkének, egyben célként említette, hogy a Best of Csárdás gála egy hidat jelentsen, melyen a dalok és szerzőjük lelke, a lényeg ér el a nézőkhöz és a szereplőkhöz, hogy több nemzet „egy közös szívdobbanása” lehessen.
Eleni Korani kifejtette, hogy a külföldről Magyarországra látogató nézők sokszor kifejezetten a Csárdáskirálynőt keresik a Budapesti Operettszínházban és többször is szembesült azzal, hogy a külföldi nézőkre igazán hatással volt egy-egy magyar operett előadás. Elmondta, hogy amikor megalapították Honthy-díjat, a Csárdáskirálynő főhősnőjét látta képzeletben maga előtt, ezért is formáz női arcot az elismeréssel járó kisplasztika.
Oláh Zsolt bemutatta és összehasonlította a magyar, a francia és a litván előadásokat. Véleménye szerint Vidnyánszky Attila rendezése azért is érdekes, mert az operettre jellemző irónia a rendezőnél a magyar színpadokon ritkaságszámba menő önironikus látásmóddal párosul és bár az előadás az I. világháború idején játszódik, nem a nosztalgiába réved, hanem nagyon is jelen idejű kérdéseket tesz fel a nézőknek, amelyeket érdemes tovább gondolniuk. Említett különlegességeket mind a francia, mind a litván előadás kapcsán, végül arra a következtetésre jutott, hogy természetesen mindhárom produkció alkalmat ad a közönségnek az önfeledt, felhőtlen szórakozásra.
A résztvevők végül – kapcsolódva Kiss-B. Atilla gondolataihoz – egyetértettek abban, hogy az operettnek, különösen napjainkban, reményt kell adnia a nézőknek, és így ez is a Csárdáskirálynő Fesztivál egyik lehetséges olvasata. Főként a 10. Színházi Olimpia mottója okán, ami Madách Imre Az ember tragédiája című fő művének már-már szállóigévé vált gondolata: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”
