Dolhai Attila legutóbbi, Genezis című albumának élő bemutatására csak a pandémiás időszak lezárásával kerülhetett sor, a siker azonban így is egyértelműen megmutatkozik.
A zenei anyag jellegzetessége, hogy a dallamvilág rockos, keményebb, mint amit Dolhai Attilától ezidáig megszokhattunk, a szövegek nagy része viszont mélyen érzelmes, vágyakozásról, csalódásról, boldogságról mesél. A sorozatunk első részében feltett kérdésekre remélünk ezúttal is választ kapni, amikor megkérjük a szerzőt, meséljen az album dalainak születéséről. Tíz héten át, a következő Genezis-koncertig (április 16.) egy-egy dal történetével ismertet meg bennünket az énekes-szerző.
Az album dalainak sorrendjében haladva a tizedik dal: Ha volna kedved.
Nem tudom, mit mondhatnék erről a dalról, hiszen amiről szól, az a szövegben benne van.
Meghallgattam Liszi zenéjét (Nagy Zsolt Liszi) rengetegszer és egyszer csak arra, ahogy ritmizálja a dallamot, ráhallottam egy szöveget. Az volt az első motívum, hogy „ha volna kedved” – és az hozta magával a kérdést, hogy de mihez volna kedved? És onnantól kezdve jönnek az asszociációk, van, hogy még nincs összefüggés a sorok vagy verzék között, csak szavakat hallok bele a zenébe, amitől nyilván valami érzelmi töltődést is kapok. Így alakult ki, jöttek a gondolatok, amik összecsatolhatóak – és egyszerre elindult a film. Olyan lett a refrén, amit jól lehet együtt énekelni, mondjuk egy koncert végén előrevetíteni, hogy majd lesz még koncert – ez is volt a motiváció.
Van a dalban egy furcsa szemérmesség, mindjárt az elején, hogy
„Én akartam egy jó napot! Akartam veled…” „…aludni.” Háááát… Mondjuk azt, hogy ez egy költői kép, ami mögé mindenki azt gondol, amit akar.
És benne van az is, hogy amíg félretettem a rock and rollt és a musicalt, mit éreztem:
„…amit nélküled látok: üresnek így a világot…” Ez a tanulási időszakra vonatkozik, mert akkor kicsit üres volt a világ azok nélkül, amiket igazán szeretek csinálni.
„Ha feladod, feladom. De miért? – kérdezik, a választ én is csak keresem.” Ez is utalás az opera kontra musical és rock and roll-dilemmára. De „Ha feladod az álmaid, meghalsz.” – énekelte Pataki Attila 1990-ben – és ez egy fontos dolog: minden szót elénekeltek már és minden hangot eljátszottak már. Nagyon nehéz újat mondani. De a kulcs a személyesség, hogy valahogy úgy fogalmazz meg gondolatokat, hogy abban te benne legyél. És ha mázlid van, akkor mások is megtalálják benne saját magukat.
Ez a dal abszolút a rajongóknak szól, azoknak született, akik szeretik a zenémet és abban a reményben íródott, hogy egyszer majd együtt kántáljuk – ha eszembe jut nekem is a szöveg a koncerten. Nem tudok nevetés nélkül beszélni arról a bizonyos koncertről, nem szoktam ennyire elfáradni a végére – egyszer csak annyira elveszítettem a fonalat, hogy egy szó se jutott eszembe a dalból. Ilyenkor sokszorosan hálás vagyok a közönségemért, akik mindig ott vannak és – ilyenkor, ha szükség van rá – segítenek.
„Én akarlak még újra látni!”
Album: Genezis
dal: Ha volna kedved
szöveg: Dolhai Attila
zene: Branderburg Ádám, Branderburg Máté és Nagy Zsolt (Liszi)
(A dal az idézetre kattintva meghallgatható.)
A tíz dal, melyekről Attila mesélt, meghallgatható élőben a Genezis koncerten 2023. április 16-án 17 órától a budapesti Muzikum Klubban.
