Casting és közel harminc éves jubileum, rögtönzött új dal és bemutatók előtti egészségrongálási hajlam – ismét színes palettáról választhatott kedvenc emlékképet a néző, aki ellátogatott a Musical Klub augusztusi estjére. A házigazdák, Borsi László, Kocsák Tibor és Várkonyi Mátyás ezen a hétfő estén sztárparádéval várták a musicalek rajongóit, akik nagyjából teltházat is csináltak a Benczúr kertben.
Ezúttal mindkét M-mumus – meteorológiai és műszaki – elkerülte az eseményt, csodálatos nyáresti programnak örülhetett a megjelent klubtagság. Ahogyan a jelentős fellépőcsapat is, hiszen rekord létszámú meghívott vendég lépett színpadra: Bíró Eszter, Csengeri Attila, Serbán Attila és Vágó Zsuzsi mellett „castingra jelentkezett” Göbölös Krisztina és Kádár Szabolcs, végül meglepetésvendégként Ondrik János érkezett. (Csengeri Attilának köszönhetően – némi derültséget keltve – néhány szó erejéig megidéződött Korda György is – de ő talán mégsem sorolható a fellépők közé.)
A műsor változatos összeállításának hála a mély meghatottság és a határtalan vidámság váltotta egymást, megmozgatva rekeszizmokat és a zsebkendőért tapogatózó kezeket egyaránt.
Szinte minden dal vagy sztori felidézte a vendégekben és a házigazdákban is a tíz éve elhunyt zseniális költő, műfordító, dalszövegíró Miklós Tibort, aki a magyar musicaltörténet egyik legfontosabb, örök érdemű, megkerülhetetlen alakja volt – és hát miért is akarnánk őt megkerülni, mikor számtalan szebbnél szebb musical- és dalszöveget köszönhetünk neki?
Az este nem csak az emlékezést tűzte ki célul, a fiatalok látókörének tágítása, stílusérzékük, szövegértésük fejlesztése is nagy hangsúlyt kapott. Egy rögtönzött castingon Kocsák Tibor értő, léleksimogató és mindent más megvilágításba helyező instrukcióinak hála helyére került minden szó értelme, így a női „versenyző”, Göbölös Krisztina tánca egy tiroli Júlia lelkesedésével forgott (Forog a tánc – Mozart!), míg Kádár Szabolcs árnyéka (Árnyékdal – Mozart!) – szintén Kocsák Tibor addig elképzelhetetlen értelmezésének köszönhetően – egy csárdásnak indult magyar nótaként vonult ki a musicalek világából át egy egészen másikba. Ennek köszönhetően avanzsált Mozart pár száz év elteltével operaszerzőből musical-, majd mulatóskarakterré, ami akárhonnan nézzük, példátlan életút. És mindez nem történhetett volna meg Kocsák Tibor páratlan meglátásai nélkül.
A felsorolhatatlan dalokból, melyek között a Jézus Krisztus Szupersztár, A nyomorultak, a József és a színes, szélesvásznú álomkabát, Az Operaház fantomja, a Sztárcsinálók, a Dorian Gray, a Légy jó mindhalálig vagy az Abigél is felcsendült, hallható volt egy dal, aminek a különlegességét az azt előadó két énekes adta. Ahogy Csengeri Attila elmondta: jövőre lesz harminc éve, hogy Bíró Eszterrel bemutatták a Miss Saigon című musicalt Szegeden –Attila emlékezete szerint ő maga nyolc, míg Eszter hat éves volt akkortájt – és nagyon sok év elteltével ismét ők ketten énekelték el a darab ikonikus dalát, a Szóló szaxofont. A hangjukon semmi nem hallatszott ebből a rengeteg eltelt évből, ugyanolyan meghatóan, gyönyörűen énekelték, mint anno.
(Attila sok személyes élményt megosztott a közönséggel, többek között azt is, milyen változatos módokon képes előadások, de főleg bemutatók előtt egészségi állapotát – nem steril vízben úszástól a kánikulában klímaberendezés közvetlen közelében pihenésig – a lehető legrosszabbra fordítani. Tette mindezt természetesen a tőle megszokott humorral és öniróniával, melyekkel el is érte a tervezett hatást.)
Ha már a dalokról van szó, engedtessék meg egy személyes megjegyzés. Nem sűrűn fordul elő, hogy a fényképezőgép mögött könnyekig hatódik a fotós, de Serbán Attila Börtöndalának (József és a színes, szélesvásznú álomkabát) hallatán egyszer csak „bepárásodott a kereső” a gépemen. Sok gyönyörű dal elhangzott az estén, de ott és akkor ennek a dalnak és ennek az előadásnak különleges hatása volt.
A nagy dallamok feloldásaként játékos, vidám, mondhatni könnyfakasztóan humoros percek is jöttek, mint Várkonyi Mátyás és Borsi László zenekritikai párjelenete, vagy Kocsák Tibor megzenésített híre. Utóbbiban egy hitchcocki vérmadár-sztoriból egy bájosan pikáns szerelmi történet varázsolódott – és a szerző nem csupán a dallamot és a szöveget írta meg, hanem élőben elő is adta művét, némi kottaborulásos balesettől sem zavartatva és elérve, hogy nem csak a közönség, de a színpadon tartózkodók is szinkronban sírják le a sminkjük nem vízálló részleteit a nevetéstől.
Meglepetésként megismerhette a közönség Ondrik Jánost, a Magyarock Dalszínházának kiváló művészét, aki Várkonyi Mátyás és Bródy János Shakespeare-ről szóló darabjából a Veszélyes város című dalt adta elő. A darabból a már hagyományos finálé, a Musical-kell-kell után még elhangzott a Színpad a nagyvilág című dal, mely annyira magával ragadta a közönséget, hogy távozáskor többen már dúdolták is a refrént.
A Musical klub következő eseményére szeptember 27-én a Benczúr Ház Dísztermében kerül sor, ahol a meghívott vendég Szinetár Dóra és Szabó P. Szilveszter lesz.
A szervezők jelezték, hogy a terem befogadóképessége nem túlságosan nagy, a jegyértékesítés pedig már megkezdődött, úgyhogy aki nem akar lemaradni, az EZEN a linken tud jegyet vásárolni.
