Vannak nevek, amelyek hallatán szinte az sem érdekel, mi a darab, amiben szerepel, én már nézem is a jegyvásárlási lehetőséget. Amikor egy kétszemélyes előadásban mindkét szereplő ebbe a kategóriába tartozik, azt gondolom, ott nincs kérdés.
2020. nem volt a színházak éve, ez azt hiszem, vitathatatlan. Sok hónapon keresztül „be kellett érnünk” on-line előadásokkal – félreértés ne essék, nagyra értékeltük az ötletet, rengeteg fantasztikusan jó közvetítést láthattunk, és nagyon soknak őszintén örültünk.
Ezek egyike volt a Madách Színház „Színház, szerelem és…” című produkciója, Kováts Kriszta és Sasvári Sándor előadása. A Rock Színházon felnőtt generáció tagjaiként baráti körömmel együtt nagyon vártuk, majd napokig dúdoltuk a dalokat, átbeszéltük, hogy kinek mi és miért tetszett, és hogy mit hiányoltunk, vagy melyik dal végre-újra-hallásának örültünk végtelenül.
Mindezek után azt gondolom, természetes: amint kiderült, hogy a Madách Színház tetőteraszának következő előadása ennek az estnek az élő verziója lesz, azonnal megvettem a jegyeket. Sosem jártam még a Madách tetőteraszán, ezért a helyszínre is kíváncsi voltam, de természetesen az élő produkcióra jobban, hiszen rettentő régen nem láttuk a művészeket színpadon.
A hely… Családias, pici, de tágas – igen, tudom, hogy ez ellentmondás, mégis így van, aki nem hiszi, járjon utána, biztosan lesz itt még előadás.
Hatalmas szerencsénk volt az idővel, bár egész napra esőt ígértek, kellemes, nyári délután után a naplementét is zavartalanul, gyönyörű színek kíséretében követhettük végig. Sem szúnyogok, sem eső, sem egyéb negatív természeti jelenség nem zavarta meg az estét.
Annak, hogy különféle szuperlatívuszokat keresgéljek arra, milyen volt a sok-sok év óta őszintén kedvelt hangokat újra hallani élőben, nem látom különösebb értelmét. Aki nem ismeri őket, annak úgyse mond semmit, aki igen, annak meg azért felesleges felsorolni, hogy milyen tökéletesen szól Krisztától Evita és Mária Magdolna dala, hogy Sasinak mindig és újra elhisszük, hogy értünk van és mi érte vagyunk, és hogy a Mamma Mia! slágerei mennyire az ő hangjukra vannak írva. Én személy szerint tökéletesen kikapcsolódtam a mindennapokból, csodásan éreztem magam és nagyon-nagyon sajnáltam, hogy nem volt legalább még egyszer olyan hosszú a program.
Gondolom, vagyunk így még egy páran, de én biztosan lesni fogom a színház honlapját, hogy lesz-e esetleg ismétlés, vagy akár „második rész” az előadásból.
